Nyelvhasználati útmutató

Arra szeretnénk ösztönözni mindenkit, hogy beszéljen az anyanyelvén! Olyan kincsünk ez, amelyet becsülnünk, de legfőképpen használnunk kell.

A mindennapokban sok esetben nem is tudjuk, milyen jogaink vannak. Sokszor szlovákul szólalunk meg, vagy szlovák nyelvre váltunk a hivatalokban, az üzletekben, az utcán, idegenekkel találkozva, miközben magyar az anyanyelvünk és magyarlakta településen élünk.

Ha a gyerekeink már nem látnak magyar feliratokat és nem hallják a magyar szót, ha nem tapasztalják meg, hogy szüleik számára természetes dolog nemcsak otthon, hanem másutt is magyarul beszélni, anyanyelvük a szemükben értéktelenné válik. Azt hiszik majd, hogy anyanyelvük másodrangú nyelv, amelyen nyilvánosan nem illik megszólalni.

Az anyanyelv használatához való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amit elismer számos nemzetközi szerződés és a demokratikus jogállamok alkotmánya. A Szlovák Köztársaság alkotmánya is.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösségben saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

A Szlovák Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek a nyelvüket nemcsak a magán- vagy a nyilvános, hanem a hivatalos érintkezésben is használhatják. Amikor Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez csatlakozott, nemzetközi kötelezettséget vállalt a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására és támogatására.

Tulajdonképpen bárhol. A magyar nyelvet a magánéletben, nyilvánosan, szóban és írásban is, korlátozás nélkül mindenki szabadon használhatja Szlovákia egész területén.

A magyarlakta településeken pedig nemcsak lehetőség a magyar nyelv használata, hanem kikövetelhető jog, melynek alapján a közigazgatási szervek Közigazgatási szerveknek minősülnek: az államigazgatási szervek, önkormányzati szervek, egyéb szervek és intézmények – pl. Szociális Biztosító, polgármester, fegyveres testületek stb.) kötelesek használni a magyar nyelvet, ha magyarul fordulnak hozzájuk, vagy egyébként a törvény erre kötelezi őket.

A törvény alapján szóbeli érintkezésben bárhol, bármely település bármelyik hivatalában használhatjuk a magyar (és bármilyen más) nyelvet, ha ezen a nyelven értő hivatalnokkal kerülünk szembe. Tehát például Pozsonyban is beszélhetünk magyarul bármely hivatalban, ha ebbe a hivatalnok beleegyezik, azonban ha az eljárásban más személyek is részt vesznek, az ő beleegyezésük is kell. Míg a nem magyarlakta településen véletlenszerűen felmerülő, s csupán szóbeli nyelvhasználati lehetőségről van szó, addig a magyarlakta településeken az állami és önkormányzati hivatalok kötelesek biztosítani a magyar nyelv (mint nemzeti kisebbség nyelvének) szóban és írásban történő használatát. E kötelességük megsértése szankciókat vonhat maga után.

A kisebbségi nyelvtörvény (184/1999 sz. törvény) legutóbbi 2011-es évi módosítása ugyan változtatott azokon a szabályokon, amelyek meghatározzák, hogy Szlovákia mely településein kötelező biztosítani a hivatali érintkezésben a kisebbségi nyelvek – többek között a magyar nyelv – használatát, azonban ezek a változások legkorábban majd csak a 2021. évi népszámlálás után érvényesülnek. Az előttünk álló években tehát nincs változás, továbbra is a 221/1999 számú kormányrendeletben eddig is szereplő településeken kötelező biztosítani a magyar nyelv hivatali használatát. A kormányrendelet 512 ilyen magyarlakta települést tartalmaz.

A 2011-es módosítás előtt a törvény megfogalmazása szerint ott kellett biztosítani a kisebbségi nyelv hivatali használatát, ahol az adott nemzeti kisebbség az utolsó népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 20%-át alkotta. Mivel azonban a törvény azt is kimondta, hogy az ilyen települések jegyzékét kormányrendelet állapítja meg, ezért végső soron a kormányrendeletben szereplő jegyzék a döntő. (A 221/1999 sz. kormányrendelet településjegyzéke azonban a 2001-es és a 2011-es népszámlálást követően sem került frissítésre, így a mai napig az 1991-es népszámlálás adatai alapján összeállított településjegyzék szerepel a rendeletben, ez a településjegyzék a módosított törvény rendelkezései alapján 2021-ig nem bővülhet és 2031-ig nem szűkülhet.)

A 2011-es módosítás a gyakorlatban azt jelenti, hogy azokon a településeken élők, amelyek a kormányrendeletben megtalálhatóak, csak akkor veszítik el nyelvhasználati jogaikat, ha a 2011, 2021 és 2031-es népszámlálások során egyetlen esetben sem teljesítik a 15%-os küszöb feltételét. E települések tehát legkorábban 2031 után veszíthetik el nyelvhasználati jogaikat (hacsak a törvény addig nem módosul.) Új település leghamarabb akkor kerülhet fel a jegyzékre, ha két egymás utáni népszámlálás során is a nemzeti kisebbséghez tartozó lakosság aránya eléri a törvényi küszöböt, tehát ha a településnek 2011-ben és 2021-ben is legalább 15%-nyi, ugyanazon nemzeti kisebbséghez tartozó lakosa lesz. A jegyzék tehát leghamarabb 2021-ben bővülhet újabb településekkel.

A módosítás a 2001-es népszámlálás adatait jogilag irrelevánssá tette, mivel az új szabályok alkalmazását csak a 2011. július elsejét követően kihirdetett eredményű népszámlálások figyelembevételével írja elő, ezzel gyakorlatilag évtizedekre befagyasztotta az 1991-es népszámlálás adatai alapján meghatározott állapotot, ami a fogyatkozó számú kisebbségek számára kedvező rendelkezés. Ugyanakkor a küszöb 15%-ra történő csökkentése ellenére megnehezítette új településeknek a jegyzékre való felkerülését, mivel a korábbi egy népszámlálással ellentétben két népszámláláson is el kell érni a törvényben meghatározott küszöböt.

Ez az Ön jogait nem érinti. Bár a törvény nem teszi kötelezővé az egyes hivatalnokok számára a nemzeti kisebbségi nyelv ismeretét, de a hivatalnak magyarlakta településen biztosítania kell a magyar nyelv használatának feltételeit. A legegyszerűbb persze az, ha a hivatalnok vagy valamelyik kollégája tud magyarul, de ha nem tudna, akkor a hivatalnak tolmácsot kell biztosítania a hivatal költségére, hogy Ön élhessen törvény adta jogával. Ez Ön számára nem jelenthet semmiféle hátrányt vagy késedelmes ügyintézést. Ha olyan hivatalnokra akad, aki nem tud magyarul, Ön akkor is ragaszkodjon nyelvhasználati jogához, ösztönözve ezzel a hivatalt, hogy az ügyfelekkel magyarul is beszélő személyt alkalmazzon.

Igen. A magyarlakta településeken a közigazgatási szervekhez (állami és önkormányzati szervek) az anyanyelvén is benyújthatja írásos beadványát, kérelmét, panaszát, amelyre a szlovák nyelvű válasz mellett az anyanyelvén is választ kell kapnia. A közigazgatási szerveknek magyar nyelvű okiratokat és bizonyítékokat is el kell fogadniuk, ezek mellé nem kérhetnek szlovák nyelvű fordítást.

A közigazgatási szerveknek a közigazgatási eljárás során hozott határozataikat a szlovák nyelvű változat mellett magyar nyelven is ki kell adniuk, ha ezt az ügyfél kéri, vagy ha az eljárás magyar nyelvű beadvánnyal indult.

Egyes közokiratokat is kérelemre kétnyelvűen kell kiállítani, ilyenek az anyakönyvi hivatalok által kiállított születési-, házassági- vagy halotti anyakönyvi kivonatok, vagy a bármely közigazgatási szerv által kiadott engedélyek, jogosítványok, igazolások, nyilatkozatok és rendelkezések. A közigazgatási szerveknek kétnyelvű formanyomtatványokat, űrlapokat is biztosítaniuk kell, hogy azok igény esetén az állampolgárok rendelkezésére álljanak. Mindezekben a kisebbségi nyelvű szöveg betűméretének azonosnak kell lennie a szlovák nyelvű szöveg betűméretével. (535/2011 számú kormányrendelet, 4.§)

A közigazgatási szerveknek székhelyükön az ügyfelek számára látható helyen és az épületben található összes információs rendszerben tájékoztatást kell nyújtaniuk a magyar nyelv használatának lehetőségeiről. (535/2011 számú kormányrendelet, 1. §, (2) bekezdés).

Jelenleg Szlovákiában nem kötelező a törvények és más jogszabályok szövegét (az önkormányzati rendeletek kivételével – lásd a következő kérdést) a nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelentetni. Azonban a magyarlakta településeken a közigazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó jogszabályokról, azok tartalmáról – kérelemre – kötelesek tájékoztatást adni magyarul is. Ez a tájékoztatás írásban vagy szóban is kérhető.

Magyarlakta településen a közigazgatási szervek (pl. állami szervek, önkormányzati szervek, törvény által alapított jogi személyek stb.) kötelesek magyar nyelven is elérhetővé tenni azon jogszabályok, előírások, utasítások áttekintő jegyzékét, amely alapján döntéseiket meghozzák és amelyek az ügyfelek jogait és kötelességeit szabályozzák a hivatallal fenntartott viszonyukban (mint közérdekű adatokat az ún. infotörvény alapján).

Néhány fontosabb jogszabály szövege az interneten már elérhető magyarul, például a jogsegely.sk, onkormanyzas.sk, gramma.sk honlapokon, valamint a Velemjáró "Jogtárában".

Magyarlakta településen az önkormányzat rendeleteiről nemcsak tájékoztatást kérhet, hanem többek között az önkormányzati rendeletek teljes szövegét is biztosítania kell a hivatalnak magyar nyelven is. Magyarlakta városok esetében kötelezően internetes honlapon is elérhetővé kell tenni a rendeletek szövegét magyarul is. Községek esetében, amennyiben a település internetes honlappal is rendelkezik, akkor ezen is elérhetővé kell tennie az önkormányzati rendeletek magyar nyelvű szövegét. (Az ún. infótörvény alapján)

Erre vonatkozóan mind a kisebbségi nyelvhasználati törvény, mind pedig az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény (ún. infotörvény) tartalmaz előírásokat. A kisebbségi nyelvhasználati törvény alapján a magyarlakta településeken a helyi önkormányzat a saját működésével, döntéshozatalával kapcsolatos fontos információkat (bővebben lásd a törvénykivonatban) teszi közzé, mégpedig a hivatali hirdetőtáblán, a község honlapján és az általa kiadott időszaki kiadványban. Az ún. infotörvény a magyarlakta községekre vonatkozóan megismétli és részben bővíti a helyi önkormányzatok fenti kötelezettségeit, valamint bővíti a kötelezett hivatalok körét, ezeket nem csak a területi önkormányzati szervek, hanem a magyarlakta településen működő összes állami szerv és néhány egyéb személy számára is kötelezően előírja (lásd a törvénykivonatban). Az infotörvényben előírt kötelezettségek elmulasztása szabálysértésnek minősül, amely szankciókat vonhat maga után (211/2000 sz. törvény 21a §). Ezen felül, mind a helyi önkormányzatok, mind az állami szervek számára nyitva áll a lehetőség, hogy az említett törvényekben felsorolt információkon kívül más információkat is közzétegyenek magyarul.

Az ún. infotörvény úgy rendelkezik, hogy Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa részéről kötelezően közzéteendő információkra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmaznia a helyi önkormányzatok képviselőtestületeire. Mivel az ún. infotörvény szerint a magyarlakta településeken a meghatározott információkat magyar nyelven is közzé kell tenni, így e szabályok együttes alkalmazása alapján a magyarlakta településeken, a községházán és városházán az alábbi információkat magyarul is elérhetővé kell tenni (városok esetében kötelezően az interneten is, falvak esetében interneten csak akkor, ha egyébként is van honlapjuk):

1. a képviselőtestületi és bizottsági ülések időpontjait,

2. az ülések javasolt programját,

3. a képviselők jelenléti ívét és a szavazások eredményeit,

4. a nyilvános üléseken készült jegyzőkönyveket,

5. az előterjesztett és az elfogadott rendeletek szövegét.

Ezeken kívül más dokumentumok magyar nyelvű közzététele sem tilos.

A magyarlakta településeken a közigazgatási szervek (helyi önkormányzatok és az állami hatóságok szervei) a magyar nyelvet is használhatják tárgyalási nyelvként, amennyiben azzal az összes jelenlévő egyetért. (Ez tehát nem csak a helyi önkormányzat képviselő-testületére vonatkozik, hanem a helyi önkormányzat és állami szervek összes szervezeti egységére.) Ezek a szervek a hivatali írásbeli ügyvitelüket is vezethetik kétnyelvűen (pl. jegyzőkönyvek, határozatok, nyilvántartások).

Magyarlakta településen a helyi önkormányzat képviselő-testületi ülése is folyhat kizárólag magyar nyelven, ha ezzel minden jelenlévő egyetért. Az önkormányzati képviselőnek akkor is joga van magyarul felszólalni, ha egyébként a tárgyalás nyelve nem a magyar. Ugyanez vonatkozik az ülésen megjelent és felszólalásra a képviselő-testülettől engedélyt kapott magyar nemzetiségű lakosokra, mivel ezt a jogot a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2.§ (3) bekezdése biztosítja számukra. Ezek a szabályok a bizottsági és tanácsülésekre is vonatkoznak. Aképviselő-testületi üléseken megjelent egyéb személyeknek (pl. a hivatal alkalmazottai), csak akkor van joguk a magyar nyelvet használni, ha ezzel a többi jelenlévő képviselő-testületi tag és a polgármester is egyetért. Ilyen esetekben, ha szükséges, az önkormányzat a saját költségére tolmácsot vesz igénybe. A meghívót és az ülés programját szintén közzé kell tenni magyar nyelven is. Az ülések jegyzőkönyveit magyarul is vezetni kell. Az önkormányzati rendeletek tervezetének és az elfogadott rendeleteknek a szövegét is közzé kell tenni magyar nyelven is (az infotörvény alapján). A település krónikáját a szlovák mellett magyarul is lehet vezetni.

A magyarlakta településeken az állami és önkormányzati szervek megnevezését kötelezően fel kell tüntetni magyarul is (körzeti hivatal, községi hivatal, anyakönyvi hivatal, adóhivatal stb.). Az önkormányzati vagy állami szerv magyar nyelvű megnevezésén belül az adott község (város) magyar nyelvű megjelölését kell használni, amennyiben az adott község (város) szerepel a magyarlakta települések jegyzékét tartalmazó kormányrendeletben. (Pl. helyes magyar nyelvű változat: Anyakönyvi Hivatal – Gúta, helytelen változat: Anyakönyvi Hivatal – Kolárovo). A fenti kötelezettségek elmulasztása szabálysértésnek minősül (Kisebbségi nyelvhasználati törvény – 7b §, (1) bek., c) és e) pontok

A magyar tanítási nyelvű iskolák (ideértve az óvodákat is) megnevezésében a szlovák nyelvű részeken túl magyarul is fel kell tüntetni az iskola (óvoda) fajtáját – azaz: pl. “alapiskola”, “középiskola”, “óvoda”. Ha az adott iskola (óvoda) magyarlakta településen működik, akkor az iskola (óvoda) fajtájának magyar nyelvű megjelölésén kívül az adott település magyar megjelölését is fel kell tüntetni (pl. „Materská škola s vyučovacím jazykom maďarským, Brnenské námestie 16, Kolárovo – Óvoda, Gúta”).

A vegyesen magyar és szlovák tannyelvű osztályokkal rendelkező iskola (óvoda) esetében az iskola hivatalos megnevezése magyarul is tartalmazza az iskola fajtáját, de a település magyar megjelölését nem.

A törvény értelmében az iskolai intézményekre (pl. iskolai klub, étkezde) megfelelően kell alkalmazni az iskolákra (óvodákra) vonatkozó előírásokat. Mivel azonban az étkezdének nincs “tanítási nyelve” – így a tanítási nyelvhez kötött magyar megnevezés-részekre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók – azon étkezdék megnevezésében kell csak magyar nyelvű fajtamegjelölést (“étkezde”) és településnevet használni, amelyek jogilag vagy szervezetileg magyar tanítási nyelvű iskolához (óvodához) tartoznak (pl. „Školská jedáleň, Lesná 8, Kolárovo – Iskolai étkezde, Gúta”). A vegyesen magyar és szlovák tannyelvű osztályokkal rendelkező iskolához (óvodához) tartozó étkezde esetében az étkezde megnevezése csak az “étkezde” megnevezést tartalmazza magyarul, a település magyar megjelölését nem.

Ha az iskola (óvoda) rendelkezik tiszteletbeli megnevezéssel, akkor az ilyen megnevezést adományozó oklevélben feltüntetett teljes magyar nyelvű tiszteletbeli megnevezés az iskola megnevezésének részét képezi (pl. „Základná škola Mateja Korvína s vyučovacím jazykom maďarským, Školská 6, Kolárovo – Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Gúta”) Az iskola épületére kihelyezett névtáblán az iskola nevét az utcanév és helységnév nélkül kell feltüntetni (Materská škola s vyučovacím jazykom maďarským – Óvoda).

A magyarlakta települések nevét magyarul is fel kell tüntetni a település kezdetét és végét jelző közúti táblán, a település szlovák neve alatt. Ezt a kék alapon fehér betűvel írt, magyar nevet tartalmazó táblát nem kérelemre, hanem törvényi előírásból fakadóan kötelezően ki kell kihelyezni, megrongálódása esetén pedig pótolni kell. E kötelezettség elmulasztása szabálysértésnek minősül (Kisebbségi nyelvhasználati törvény – 7b §, (1) bek., e) pont). Ha településének magyar helységnévtáblája hiányozna, ezt az illetékes útkezelő és karbantartó szervezetnél vagy az önkormányzatnál lehet jelezni.

A magyarlakta települések jegyzékét és ezen települések magyar nevének (pontosabban: megjelölésének) jegyzékét kormányrendelet tartalmazza (221/1999 számú kormányrendelet). Korábban a 2011-ben hatályon kívül helyezett 191/1994 sz. törvény mellékletében volt fellelhető a meglehetősen hiányos magyar helységnévlista.

Bár a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem írja elő a településrészek magyar nevét tartalmazó helységnévtáblák kihelyezését a településrész kezdetét és végét jelző közúti táblára, a törvény lehetővé teszi a községek számára a földrajzi nevek magyar nyelvű feltüntetését a magyarlakta településeken. Így a probléma orvosolható a településrész magyar nevét tartalmazó táblák út mentén történő elhelyezésével, természetesen a közlekedésbiztonsági előírások betartásával. Ezeken a táblákon a szlovák és magyar felirat azonos méretű is lehet.

A magyarlakta település magyar nevét fel lehet tüntetni a vasútállomásokon, autóbuszállomásokon, repülőtereken és kikötőkben is. Amagyar felirat mérete akár azonos is lehet a szlovák nyelvű feliratéval. Ilyen helységnévtáblák kihelyezését többek között az érintett önkormányzat kezdeményezheti.

Igen, erre van lehetőség, a magyarlakta település önkormányzatának döntése alapján magyarul is feltüntethetőek az utcanevek vagy más földrajzi nevek (például településrészek, dűlők, folyók, patakok nevei). A nyelvek sorrendjére vonatkozóan nincs előírás, így a magyar utcanév szerepelhet első helyen is. Ha az Ön településén még nem lennének magyar utcanévtáblák, jelezze települése polgármesterének. Aközigazgatási szervek tevékenysége során használt magyar nyelvű szöveg esetében a magyar nyelvben „meghonosodott és használt“ földrajzi neveket is fel lehet tüntetni, tehát nem csak a magyarlakta települések kormányrendeletben szereplő neveit lehet utcanévtáblákon és hivatalos dokumentumokban használni, hanem más földrajzi neveket is. Atörvény megfogalmazása szerint a „standardizált“ (vagyis szlovák nyelvű) nevek mellett. A megnevezések esetében egyébként az önkormányzati testület határozata a döntő. Amennyiben az önkormányzat úgy dönt, akkor pl. a Bratislavská cesta Pozsonyi út lesz, nem pedig Bratislavai út

A Szlovákiában kiadott magyar nyelvű tankönyvekben a magyar földrajzi nevek után zárójelben vagy törtjellel elválasztva a földrajzi név szlovák megfelelőjét is fel kell tüntetni, s a törvény betűjét véve alapul nemcsak a Szlovákiában található objektumok neveit. A könyv végén még a földrajzi nevek kétnyelvű jegyzékét is el kell helyezni. Térképeken csak a standardizált szlovák földrajzi nevek szerepelhetnek.

Mivel a földrajzi nevek a nyelv szókincsének szerves részét alkotják és a szellemi kulturális örökség fontos elemei, ezért használatuknak tiltása vagy korlátozása a szólásszabadsággal és kulturális örökség védelmével összeegyeztethetetlen. A magyar földrajzi nevek használata szóban és írásban – függetlenül attól, hogy a megnevezett objektum hol található –, nem korlátozható sem a sajtóban, sem nyilvános beszédben, tankönyvekben stb. Az ezzel ellentétes jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütköznének és alapvető emberi jogokat sértenének. Akisebbségi nyelvhasználati törvény szerint amagyarlakta települések kormányrendeletben szereplő magyar neveit kötelezően fel kell tüntetni a helységnévtáblákon, a hivatalos dokumentumokban és a hivatalok névtábláin. Ezek a nevek a vasútállomásokon, autóbuszállomásokon, repülőtereken és kikötőkben pedig feltüntethetőek. Olyan más földrajzi nevek, amelyek magyarlakta településen található objektumokat jelölnek meg (utcanevek, más földrajzi nevek), hivatalosan is feltüntethetőek. Ameghonosodott és használt“ földrajzi nevek hivatalos dokumentu mokban, szakmai publikációkban, sajtóban használhatóak. A magyar nevek a magyar nyelvű tankönyvekben is használhatóak. Az ezekben található térképeken azonban egyáltalán nem lehetne mást, csak kizárólag a standardizált szlovák nyelvű neveket feltüntetni. Ahatályos jogszabályok alapján azonban az összes előbb felsorolt esetben a magyar név csak a szlovák „standardizált“ név társaságában lenne használható.

Aki nemzeti kisebbséghez tartozik, az a nevét hivatalosan is használhatja anyanyelvén, ha az anyakönyvben is így van bejegyezve. Tehát aki magyar nemzetiségű, az mind családi, mind keresztnevét magyar nyelven, a magyar helyesírás szerint írhatja a hivatalos iratokban is (például személyi igazolvány, útlevél, jogosítvány stb.). A nőknek sem kell családi nevüket a szlovák „-ová” végződéssel megtoldani.

A keresztnevek módosításához szlovákról magyar alakra nem kell hatósági engedélyt kérni, ezért illetéket sem kell fizetni (pl. Ladislav → László, Alžbeta → Erzsébet). Gyermeke megszületésekor magyar keresztnevet jegyeztethet be az anyakönyvbe. Ha erre a gyermek születésekor nem gondolt, később is bejegyeztetheti a magyar nevet az anyakönyvbe. Ha gyermeke már elmúlt 15 éves, akkor az ő beleegyezése is kell hozzá. Keresztneve magyarra történő javítását írásbeli nyilatkozattal annál az anyakönyvi hivatalnál kell kezdeményeznie, amelynek az anyakönyvében az Ön nevét születéskor bejegyezték. Az eljárással kapcsolatos részletes tudnivalókról, az ehhez szükséges iratokról az anyakönyvi hivatalokban tájékoztatják Önt.

Az „-ová” toldalék elhagyására nem szlovák nemzetiségű vagy más állampolgársággal is rendelkező személyek esetében van lehetőség. Magyar nemzetiségűként lánygyermekünk születésekor már eleve kérhetjük a szlovák toldalék elhagyását az anyakönyvbe történő bejegyzés során. Ha erre születéskor nem gondoltunk, később is megtehetjük, azonban ha gyermekünk elmúlt 15 éves, akkor az ő beleegyezése is kell hozzá. Házasságkötéskor a házasuló nő kérheti, hogy a megegyezés alapján választott új családi nevét toldalék nélkül jegyezzék be az anyakönyvbe. Akkor is, ha a férje szlovák nemzetiségű. Minthogy magyar nemzetiségű személy esetén engedély nélkül lehet kérni az anyakönyvi hivatalban a szlovák toldalék elhagyását, ezért külön illetéket sem kell fizetni.

Erre is van lehetőség, engedély és illeték nélkül át lehet íratni a vezetéknevet kisebbségi helyesítás szerinti változatra. Az anyakönyvi hivatal ellenőrzi, megalapozott-e a kérelem, ha nem tudja ellenőrizni, megkéri a kérelmezőt, bizonyítsa, hogy a kért alak valóban létező név. Akérelmező ebben az esetben a Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségi Főosztályához is fordulhat segítségért (pl. Kiš →Kiss).

Amennyiben magyar állampolgársággal is rendelkező kettős állampolgárról van szó, a névmódosítást minden esetben engedélyezni kell. Ne feledje, ha családi nevét vagy keresztnevét megváltoztatta, ezt követően hivatalos iratait is le kell cserélnie, és a változást a hivatalokban be kell jelentenie! Ezért érdemes a névmódosítást az egyébként is esedékes okmánycsere előtti időpontra időzíteni.

Igen. A magyarlakta településeken a polgárok életének, egészségének biztonságát érintő, illetve a polgárok személyi és vagyonbiztonságával kapcsolatos információkat a nyilvánosság által hozzáférhető helyeken, kötelezően fel kell tüntetni magyar nyelven is. Ilyen információk pl. a „Magasfeszültség!”, „Vigyázz, omlik a vakolat!”, „Vigyázz, csúszós felület!”, „Vészkijárat”, „Dohányozni tilos!”, árvízvédelmi figyelmezetések, hőségriasztások, vagy akár a gyógyszertárak nyitvatartási idejével, orvosi ügyelettel kapcsolatos információk stb. A magyar nyelvű, veszélyhelyzettel kapcsolatos információk első helyen is szerepelhetnek (az államnyelvű szöveg pedig csak utána).

Fontos tudni, hogy a fenti kötelezettség nem csak a középületeken, azokon belül, vagy a közterületeken elhelyezett ilyen jellegű információkra vonatozik, hanem minden olyan információra, amelyet a nyilvánosság által hozzáférhető helyen helyeztek el. Adott esetben tehát a magántulajdonban lévő vendéglők, üzletek, kerthelyiségek, turisztikai létesítmények, orvosi rendelők stb. ügyfélfogadásra kialakított helyiségeiben, létesítményeiben elhelyezett ilyen jellegű felirataira is vonatkozik a fenti kötelezettség. A fenti kötelezettségek elmulasztása szabálysértésnek minősül (Kisebbségi nyelvhasználati törvény – 7b §, (1) bek., f) pont). Ebben az esetben nem csak az önkormányzat vagy az állami szervek követhetnek el szabálysértést, hanem jogi személyek és az egyéni vállalkozó természetes személyek is.

Természetesen, hiszen ez egy fontos alapjog. Magyar nyelvű feliratokat nem csak a magyarlakta településeken lehet kitenni, hanem az ország egész területén. Az üzletek feliratai, cégtáblák, reklámok, hirdetmények mind tartalmazhatnak magyar nyelvű szöveget. Vállalkozó vagy más jogi személy a szlovák felirat mellett mindent kiírhat magyarul is. A magyar felirat a szlovák felirattal azonos nagyságú is lehet (de nem lehet nagyobb tőle). Magyarlakta településen a magyar nyelvű felirat és szöveg szerepelhet első helyen is. Reklámok esetében az egész ország területére vonatkozóan nincs sorrend előírva.

Ha például az elveszett kutyáját keresi vagy valamit el akar adni, és az erre vonatkozó hirdetést kizárólag magyar nyelven készíti el és ragasztja ki, ezért pénzbírságot nem kaphat. Az államnyelvtörvény alapján magánszemélyek nem büntethetőek.

Ha egyéni vállalkozóként, cégként cégtáblát, tájékoztató információt, bármilyen nem reklámjellegű feliratot, szöveget, vagy pedig polgári társulásként tájékoztató információt, meghívót, szobor- vagy emlékműfeliratot, brossúrát jelentet meg kizárólag magyar nyelven, akkor az ugyan nincs összhangban a törvénnyel, de ezért Önt nem büntethetik meg. Anyelvhasználati szabályok megsértése esetén alapvetően csak közigazgatási szervek sújthatók pénzbírsággal. E szabály alól csupán néhány kivétel van. Ilyen kivétel pl. ha valaki elmulasztja szlovákul megjelentetni, vagy az ilyen információt magyarlakta településen nem jelenteti meg magyarul (ez esetben a magánszemélyeken kívül bárki megbüntethető). Kivételes eset az is, ha jogi személy vagy egyéni vállalkozó az általa megjelentetett, közvetített, terjesztett reklámszöveget elmulasztja szlovák nyelven is megjelentetni, vagy elmulasztja a fogyasztóvédelmi szervek által ellenőrzött feliratok, tájékoztatók szlovák nyelvű feltüntetését.

Cég, üzlet esetében kizárólag magyar nevet is adhat, választhat. Ezek nevére vonatkozóan nincsenek nyelvi megkötések. Egyéni vállalkozóként bátran használhatja saját család- és keresztnevét magyarul. Polgári társulások esetében a belügyminisztérium jelenleg úgy értelmezi (félre) a törvényt, hogy kizárólag magyar nevű polgári társulást, egyesületet nem hajlandó nyilvántartásba venni. Azonban először mindenképpen próbálkozzon meg az egyesületét magyar névvel bejegyeztetni a belügyminisztériumban, hogy a diszkriminatív eljárásnak nyoma maradjon. Elutasító válasz esetén pedig keresse meg a jogsegélyszolgálatot, ahol segítséget kap a további lépések megtételéhez.

Magyar nyelvű felirat emlékműre vagy emléktáblára az egész ország területén elhelyezhető. Magyarlakta településen a magyar nyelvű felirat szerepelhet az első helyen is. A szlovák felirat nem lehet kisebb betűméretű vagy más tartalmú, mint a magyar felirat. A fordítást a Kulturális Minisztériumban jóvá lehet hagyatni, de ez nem kötelező. Abban az esetben, ha a felirat magának a műalkotásnak szerves részét képezi, nem vonatkozhatnak rá nyelvi előírások. Ez a művész alkotói szabadságát korlátozná és szerzői jogait sértené, amelyek az Szlovák Köztársaság törvényei által biztosítottak. A magánszemélyek és egyesületek által állított kizárólag magyar nyelvű emlékművekért és emléktáblákért nem lehet bírságot kiszabni. Csak a közigazgatási szervek (pl. települési önkormányzatok) tulajdonában álló emlékművekért és emléktáblák miatt szabható ki bírság, mégpedig a Kulturális Minisztérium írásos figyelmeztetését követően, illetve a figyelmeztetésben az átalakításra meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően.

Az 1996 előtt készült emlékművekkel nincs gond, azokra az előírás nem vonatkozik. Így ha azok kizárólag magyar nyelvű feliratokat tartalmaznak, nem sértenek törvényt. Ha azonban 1996. január 1. után állított emlékműről vagy emléktábláról van szó, amely nem tartalmaz szlovák nyelvű feliratot, azt a törvény szerint 2011. október 31-ig át kellett volna alakítani, a törvényben meghatározott módon (lásd az előző kérdést–választ). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ha az ilyen emlékmű vagy emléktábla nem is felel meg a törvény előírásainak, a törvénysértés csak akkor bírságolható, ha az emlékmű vagy emléktábla közigazgatási szerv (pl. helyi önkormányzat) tulajdonában van. A polgári társulások, egyházak, egyesületek, gazdasági társaságok, magánszemélyek által állított, az államnyelvtörvény előírásait sértő emlékművek és emléktáblák miatt azonban nem szabható ki bírság. Az államnyelvtörvény előírásai a magánsírokra nem vonatkoznak, azokon a felirat lehet kizárólag magyar nyelvű.

A község (város) hangosbeszélőjén lehet hirdetni magyarul is. A hatályos államnyelvtörvény értelmében azonban csak a szlovák nyelvű hirdetést követően. 2009. szeptember elseje előtt ezt még fordított sorrendben is lehetett. Viszont, ha mégis magyarul hirdetnek először, ezért bírság nem szabható ki. A veszélyhelyzetre vonatkozó információkat azonban nemcsak lehetséges, hanem kötelező magyarul is kihirdetni (ide tartozik például a villanyszolgáltatás szünetelésére vonatkozó hirdetés is).

A nyilvánosság számára készült magyar nyelvű kulturális jellegű kiadványoknak, programfüzeteknek, katalógusoknak az alapinformációkat szlovák nyelven is tartalmazniuk kell. A szlovák nyelvű alapinformációk szerepelhetnek a magyar szöveg után és kisebb betűkkel írva is. A szlovák nyelvű alapinformációk megjelentetésének kötelezettsége nem vonatkozik a nem kulturális jellegű kiadványokra: például politikai rendezvényekhez, sportrendezvényekhez, szakmai rendezvényekhez vagy vallási jellegű rendezvényekhez kapcsolódó kiadványokra. Vagy ha szakmai jellegű felvilágosító célú kiadványról van szó, akárcsak ez a füzet, amelyet Ön a kezében tart. Az ilyen kiadványok lehetnek kizárólag magyar nyelvűek is. A könyvkiadókat a szlovák nyelv használatának a kötelezettsége nem terheli a sajtótermékek, időszakos kiadványok, könyvek esetében sem. Ha tehát egy kulturális szervezet katalógusát, programfüzetét ilyen formában adja ki, nyomtatványa annak ellenére, hogy kulturális jellegű, mégis lehet kizárólag magyar nyelvű. A zártkörű vagy magánjellegű rendezvényre szóló meghívó, programfüzet is lehet kizárólag magyar nyelvű. A rendezvény zártkörű voltát fel kell tüntetni a meghívón, kiadványon. A szlovák nyelvű alapinformációk megjelentetésének elmulasztása ugyan nincs összhangban a törvénnyel, de e kötelezettség elmulasztásáért kizárólag közigazgatási szervek sújthatók pénzbüntetéssel (nem büntethetőek viszont a polgári társulások, egyesületek, alapítványok, egyéb jogi személyek, magánszemélyek). A csupán szlovák alapinformációkat tartalmazó magyar nyelvű kulturális nyomtatványok nemcsak magyarlakta településen jelenthetőek meg (még ha a kisebbségi nyelvhasználati törvény az államnyelvtörvény rendelkezéseit leszűkítve ezt tartalmazza is). A nem nemzeti kisebbségek nyelvén, hanem más idegen nyelven (pl. angolul) megjelentetett kulturális jellegű kiadványoknak azonban első helyen szlovák nyelvű szöveget kell tartalmazniuk, amely nem tartalmazhat kevesebb információt, mint az idegen nyelvű szöveg.

A rendezvény elején csak egy rövid felvezetést kell szlovákul megtartani. A szlovák nyelvű felkonferálás elmaradása miatt bírságot kiszabni nem lehet, kivéve, ha a rendezvény szervezője közigazgatási szerv (pl. települési önkormányzat). A rövid szlovák nyelvű felvezetésre vonatkozó előírás nem vonatkozik a nem kulturális jellegű rendezvényekre (pl. politikai, vallási, szakmai, üzleti, tudományos, sportrendezvények stb.). Jogi értelemben nem számítanak kulturális rendezvénynek a személyre szóló, meghívásos zártkörű rendezvények. Nyilvános kulturális rendezvény szervezőjének legalább hét nappal a rendezvény előtt a községi vagy városi hivatalban írásban be kell jelentenie szándékát. Magyarlakta településen ezt magyar nyelvű beadványban is megteheti, amelyre magyar nyelvű választ is kell kapnia. A kulturális rendezvény szervezője lehet jogi személy vagy magánszemély.

Nem kell. Ezeket a rendezvényeket a gyülekezési jogról szóló törvény szerint kell bejelenteni, és ebben az esetben kizárólag magyarul is folyhat a rendezvény. Ha az ilyen gyűlésen, tüntetésen esetleg kulturális műsor is van, az nem számít kulturális rendezvénynek (84/1990 sz. törvény a gyülekezési jogról / Zákon č. 84/1990 Zb. o zhromažďovacom práve).

Az egyházak belső előírásaiknak megfelelően az egyházi szertartások során és híveikkel történő kommunikációjukban, valamint belső ügyvitelükben bármilyen nyelvet használhatnak, kivéve azokat a dokumentumokat, amelyek olyan tevékenységhez fűződnek, amely során törvényben meghatározott állami feladatat elvégzésében működnek közre. Ilyen feladat a házasságkötés. Ebben az esetben a törvény előírja az ezzel kapcsolatos írásos dokumentumok szlovák nyelvű vezetését is.

Az oktatási törvény szerint hivatalosan olyan tankönyveket, tanszövegeket és munkafüzeteket lehet használni, amelyeket a minisztérium jóváhagyott. Kormányközi szerződés teszi lehetővé, hogy Magyarország oktatási anyagokkal, tansegédletekkel lássa el a szlovákiai magyar oktatási intézményeket.

A tanfelügyelőknek ismerniük kell annak az oktatási intézménynek a nyelvét, ahol ellenőrzést végeznek. A magyar nyelv ismerete tehát feltétele annak, hogy a magyar oktatási nyelvű intézményben a tanfelügyelő a munkáját végezhesse.

A magyar oktatási intézményekben tanító pedagógusoknak az államnyelvtörvény alapján nem kell ismerniük és használniuk a szlovák nyelvet, hasonló kivétel vonatkozik a külföldi pedagógusokra és a lektorokra is. Az iskolai dokumentációt azonban szlovák nyelven is vezetni kell, ezért a pedagógusoknak legalább ehhez szükséges mértékben bírniuk kell a szlovák nyelvet.

A pedagógiai dokumentációt két nyelven kell vezetni: szlovákul és magyarul. Ezek pontos felsorolását az oktatási törvény tartalmazza (245/2008 sz. törvény 11.§ (3) bekezdés). Az egyéb dokumentáció közül azok felsorolását, amelyeket nem kell szlovákul elkészíteni, a Kulturális Minisztérium rendeletben teszi közzé. Ezt a rendelet azonban a mai napig (2015. július 31.) nem tették közzé.

Mind napilapokat, mind folyóiratokat korlátozás nélkül lehet magyar nyelven kiadni. A kiadványban a hirdetések is szerepelhetnek kizárólag magyar nyelven.

Regionális vagy helyi rádió esetében lehet kizárólag magyar nyelven műsort sugározni. Televíziós adásban főszabaály szerint a magyar nyelvű műsort vagy szlovákul kell feliratozni, vagy meg kell ismételni az egészet szlovák szinkronnal. Azonban arra is lehetőség van, hogy egy szlovákiai televízió kizárólag az Európai Unió valamely (szlovákon kívüli) hivatalos nyelvén sugározzon műsort (tehát elvileg magyarul is), ha erreengedélyt kap a megfelelő állami hatóságtól.

Mivel az államnyelvtörvény szerint a szlovák nyelv kötelező használata csak a műsorszórással (televízión keresztül) terjesztett audiovizuális művekre vonatkozik, ezért a mozi vetíthet magyar nyelvű filmeket. Ezeket nem kell feliratozni vagy párhuzamosan szlovák nyelven is vetíteni. A magyar nyelven vetítő mozi működtetésének tehát jogi akadálya nincs, csak a tizenkét éven aluliaknak készült filmeket kell szlovák szinkronnal is műsorra tűzni.

Természetesen igen, függetlenül attól, hogy magyarlakta vagy nem magyarlakta településen történik mindez. Az a feltétel csupán, hogy az ápoló, illetve az orvos tudjon magyarul – mivel a törvény nem kötelezi őt a magyar nyelv ismeretére. De ha az orvos, az ápoló beszél magyarul, akkor orvosi esküjének megfelelően köteles Önnel magyarul beszélni, amennyiben Ön ezt igényli.

Az orvosi beavatkozások jogszerűsége függ attól, hogy az érintett pácienst előzetesen megfelelően tájékoztatták-e. Csak a tájékoztatás alapján adott beleegyezés után lehet bármiféle kezelést elvégezni. Az érthető tájékoztatás követelményének leginkább a páciens nyelvén lehet eleget tenni.

A segélyhívó vonalakon, például a 112 segélyhívó számon a magyar nyelv használatának biztosítását ma még jogszabály nem írja elő, azonban a belügyminisztérium állítása szerint magyarul beszélő alkalmazott állandóan elérhető a telefonközpontban. Amikor ezeket a számokat felhívja, elsőként mindig magyarul szólaljon meg! Ragaszkodjon ahhoz, hogy magyarul beszélő személyt kapcsoljanak, ha ilyen mégsem lenne, akkor tegyen panaszt. Ezzel azokon is segít, akiknek a jövőben akár az élete múlhat ezen.

Igen, a polgári jogi eljárásban és a büntetőeljárásban egyaránt. Erre az ország összes bíróságán lehetőség van, nem csak a magyarlakta településeken. A polgári jogi eljárást szabályozó Polgári Perrendtartás szerint mindenkinek (állampolgárságra és nemzetiségre való tekintet nélkül) joga van az eljárás során az anyanyelvét használni. A tolmácsolás/fordítás költségeit minden esetben az állam téríti. Benyújthatóak tehát magyar nyelven írt beadványok, a bíróság ilyen esetben köteles az ügyféllel az általa választott nyelven kommunikálni. A büntetőeljárásban akkor beszélhet valaki magyarul, ha kijelenti, hogy nem tud (megfelelő szinten) szlovákul. Ennek a kijelentésnek nincs semmiféle hátrányos jogi következménye, így nyugodtan lehet magyarul is beszélni büntetőügyekben is. Az esetleges fordítási, tolmácsolási költségeket ebben az esetben is az állam állja.

A munkajogi vagy ezzel egyenértékű jogviszonyok ügyleteit (mint például munkaszerződés, felmondás, megbízási szerződés stb.), továbbá a pénzügyi és műszaki dokumentációt, a társulások, egyesületek, politikai pártok, politikai mozgalmak, gazdasági társaságok alapszabályát el lehet készíteni a szlovák mellett magyar nyelven is.
A bíróságok büntetőeljárás, polgári jogi eljárás, illetve közigazgatási ügyben kötelesek a hozzájuk benyújtott magyar nyelvű bizonyítékot vagy okiratot elfogadni. Még akkor is kötelesek, ha az adott dokumentum kizárólag magyar nyelven készült. Az állami, önkormányzati és más szervek előtti, kötelmi szerződésekről folyó eljárásokban e szerződések magyar nyelvű változata is elismert. Magánjogi szerződések, végrendeletek szintén elkészíthetőek kizárólag magyar nyelven.

Igen, magyarlakta településen kommunikálhat az állami rendőrséggel és az önkormányzati rendőrséggel magyarul. Ha az adott rendőr nem ért magyarul, akkor Önnek jogában áll, hogy más módon biztosítsák Ön számára a magyar nyelvű kommunikációt. E kötelezettség megsértésével az állami vagy önkormányzati rendőrség szabálysértést követ el (Kisebbségi nyelvhasználati törvény – 7b §, (1) bek., a) pont). A rendőrséghez fordulhat magyar nyelvű beadvánnyal is.

Ha nem magyarlakta településen szeretné használni a magyar nyelvet, erre csak akkor van lehetősége, ha Ön nem érti a szlovák nyelvet, és az adott rendőr vagy a rendőrség alkalmazottja hajlandó Önnel magyarul kommunikálni. Az önkormányzati rendőrségen belüli szolgálati viszonyban (tehát a rendőrök egymás közti hivatalos érintkezésében) a magyar nyelv szabadon használható, amennyiben a többi jelenlévő (ha van ilyen) ezzel egyetért. Az állami rendőrök a szolgálati viszonyban a szlovák nyelvet használják, s amennyiben tudnak magyarul, magyarlakta településen az állampolgárokkal beszélhetnek magyarul is. Ez a tűzoltókra, katonákra is vonatkozik.

Az autóvezetői vizsga letételére és a vizsgatesztek magyar nyelven történő kitöltésére van lehetőség. Válasszon olyan autóiskolát, ahol a tanfolyamot magyarul is elvégezheti.

2013-ban új választási törvényt fogadott el a parlament, amely a korábbiakkal ellentétben már egyetlen törvényben szabályozza az összes választást (parlamenti, európai parlamenti, megyei önkormányzati, helyi önkormányzati és köztársasági elnöki) és a népszavazásokat. Az új törvény szerint magyarlakta településen a választások során is biztosítani kell a magyar nyelv használatát: a választópolgároknak szóló választási értesítétőt kétnyelvűen kell megküldeni, a szavazóhelyiségek feliratait, a választóknak szóló információkat magyarul is ki kell helyezni, a választónak kérelmére kétnyelvű választói igazolványt kell kiadni. Népszavazás esetén a népszavazási kérdéseket magyar nyelven is ki kell helyezni a szavazóhelyiségben.

Igen, a kisebbségi nyelvhasználati törvényben megfogalmazott kötelezettségek megsértése esetén pénzbírság szabható ki. Ennek összege 50–2500 € lehet. A szabálysértéseket a Kormányhivatal tárgyalja. Pénzbírságot egy javításra, hiánypótlásra felszólító írásbeli figyelmeztetést követően a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról szóló törvényben leírt szabálysértésekért lehet kiszabni.

Az infotörvényben előírtak be nem tartása is szabálysértés, amely szintén szankcionálható. Az eljárást a sérelmet szenvedett személy bejelentése alapján az illetékes járási hivatal folytatja le.

Az Európai Uniónak jelenleg 23 hivatalos nyelve van. Ezek közül az egyik a magyar nyelv. A hivatalos nyelvek száma nem éri el a tagállamok számát, mivel bizonyos országokban ugyanazokat a nyelveket tekintik hivatalos nyelvnek. A uniós hivatali nyelvi státusz az európai polgárok szempontjából az alábbiakkal jár:

• az uniós intézményeknek e nyelvek bármelyikén lehet írni, és az intézmények ugyanezen a nyelven fognak válaszolni,
• az uniós alapszerződések és azok módosításai hivatalosak és hitelesek minden hivatalos nyelven,
• az európai uniós rendeletek és más jogalkotási dokumentumok valamennyi hivatalos és munkanyelven megjelennek a Hivatalos Lapban, ezek mindegyik hivatalos nyelven kiadott változata hiteles.

Bármely uniós hivatalos nyelvet használhatják az Európai Parlamentben a képviselők vagy az Európai Tanácsban a tagállamok vezetői is. Az Európai Parlament a képviselők igényei szerint biztosít fordítást a különböző nyelvekre az egyes üléseken, minden hivatalos nyelvről és nyelvre fordítanak.

A nyelvi sokszínűség az Unió egyik alapértéke. Emellett azonban arra is tekintettel kell lenni, hogy a több nyelven folyó munka gyakran megnehezíti a döntéshozatalt, és nem minden esetben nevezhető hatékonynak. Ezért a gyakorlatban a hivatalos nyelvek mellett beszélhetünk az Unió munkanyelveiről, melyet a mindennapi egyeztetések során elsősorban az intézmények tisztviselői használnak. Az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Bíróság munka és tárgyalási nyelvei főként az angol és a francia nyelv. Az Európai Parlamentben az angolon és francián kívül a németet is használják munkanyelvként, bár jóval szűkebb körben, mint az előző kettőt.