Alsózellő

Alsózellő a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, a Sztracini-patak völgyében, 183 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nagykürtöstől 10 km-re délkeletre, Losonctól 29 km-re délnyugatra, Szécsénytől 16 km-re északnyugatra. Határa 170-295 méter magasságban húzódó dombvidék, legmagasabb pontja Alsózellő, Felsőzellő és Bussa hármashatáránál, a Kőrös-hegyen található. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kékkői, 1960-1968 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1939-44 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Kékkői járás). Területe (9,05 km²) az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott (1910/21: 9,07 km²).

Népesség

Alsózellő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, szlovák lakosságú község. 2011-ben 291 lakosa volt, melynek 84,9 %-a volt szlovák és 3,4 %-a (10 fő) magyar nemzetiségű. 2013-ban a lakosság 15,8 %-a tartozott a roma etnikumhoz. Az elmúlt száz év során népességingadozásaival együtt is aprófalu maradt, 1890-1921 között 389 főről 301-re csökkent, majd 1961-ig újra 385 főre nőtt népessége. Bővebben

Történelem

Zellő település nevét a magyar szőlő szóból származtatják, feltehetőleg a 13. században keletkezett, első írásos említését 1245-ben „Zeleu” alakban találjuk. Alsózellő különálló településként („Olsouzele”) 1307-ben tűnik fel először, a következő évben „Inferior Zele” alakban említik. Első birtokosa a Kacsics nemzetség volt, majd a Balassák ősének, Bettér comesnek a birtokába került. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Evangélikus temploma eredetileg a 14. század közepén épült gótikus stílusban, 1633-ban reneszánsz, 1798-ban pedig barokk-klasszicista stílusban építették át. Tornyát is a 18. század végén emelték hozzá, kora barokk oltára 1663-ból, harangja 1754-ből való. A Prónay-kastély barokk kastélya 1709-ben épült, ma romos állapotban van. A községben még két 18. századi barokk-klasszicista kúria található. A Pataki-hegyen található Kálvária nagykeresztjét 2004-ben szentelték fel. A Várhegyen késő középkori föld-fa vár maradványait tárták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Zellő. Két tót faluk Nógrád Várm. földes Uraik az Esztergomi Érsekség, és Báró Prónay Uraság, lakosaik katolikusok, és evangelikusok, Kis Zellő a’ Nagynak filiája; határbéli földgyeik középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Zellő, Nógrád m. tót-magyar f. 46 katholik., 449 evang. lak. Ékesitik ezen helységet az evang. tornyos templom, és a számos igen szép urasági épületek. Földje, legelője igen jó, de fő gazdagsága szőlőhegyében áll.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsózellő. (Előbb Kis-Zellő.) Az Ipoly és a Kürtös patak között fekvő kisközség, 65 házzal és 339 magyar és tót, evangélikus és róm. kath. lakossal. Postája Bussa, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. E helység már a tatárjárás utáni időben fennállott és eredetileg a Kacsics nemzetség birtoka volt. 1299-ben, midőn a váczi káptalan e helységet megbecsülteti, Bettér comesnek és fiainak, a Balassa család őseinek a birtokában találjuk. Bővebben

Helységnévtár

Zellő (Kis-) (Male Zlievce), rk. 65 Nagy-Zellő, ÁG. 272 Bánya, izr. 7 - .