Balogújfalu

A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak jobb partján, a Balog-völgy középső részén fekszik, Rimaszombattól 17 km-re délkeletre, Rimaszécstől 6 km-re északra, a Rimaszécs-Bátka országút mentén. Határa enyhén hullámos, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt, 165-245 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület. Délről Nemesradnót, északról Zsíp, nyugatról pedig Szútor községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1950 után Zsíp és Nemesradnót határának egy részét Balogújfaluhoz csatolták, területe ekkor 23,8 %-al, 3,90 km²-ről 4,83 km²-re növekedett.

Népesség

Egyike Gömör legkisebb falvainak. 1910-ben 195, 1921-ben 158, 1938-ban 150, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 2001-2011 között 9,3 %-al nőtt lakosságszáma (150 főről 164-re). Lakosságának túlnyomó többsége (90,9 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 6,1 %. A lakosság több mint fele (61 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az eredetileg túlnyomórészt református vallású (1921-ben 82,9 %) község lakosságának több mint fele (53,7 %) 2011-ben már római katolikus vallású volt, a reformátusok aránya 30,5 %-ra csökkent.

Történelem

Balogújfalu keletkezését arra az időre kell tennünk, amikor a körülötte lévő falvak már kialakultak. Radnót határából vált ki a 13.-14. század fordulóján. Első írásos említése az 1427-es adóösszeírásban „Wyfalu” alakban történt. Ilsvay György, majd a 15. századtól a Derencsényi család birtoka. A 16. században a Széchy, a 18. században a Koháry család a földesura. Bővebben

Mai jelentősége

Református temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban. Az 1905-ben épült iskolaépület ma a községi hivatalnak ad otthont.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÚJFALU. Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ujfalu, Gömör vmegyében, magyar falu, Radnóth szomszédságában: 5 kath., 143 ref. lak. F. u. hg. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Újfalu, balogvölgyi magyar kisközség, 46 házzal és 185 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Csetnekiek a földesurai és 1460-ban mint Balogvár tartozékát sorolják fel. 1479-ben a Felediek is birtokosai, azután a balogvári uradalom többi birtokainak sorsában osztozik. Ma a Coburg herczegi 103családnak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1872-ben épült. Ide tartoznak Ágostai, Újfalú és Kelecsény puszták, mely utóbbi a XV. században külön községként említtetik. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Balogújfalu. A község területe 678 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 150.