Bodrogmező

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partjának közelében fekszik, Királyhelmectől 8 km-re északra, Nagykapostól 13 km-re délnyugatra, a Bolyt (4,5 km) Lelesszel (3 km) összekötő út mentén. Határa sík, részben mezőgazdaságilag művelt terület, jelentős a rétek és legelők részaránya is. Határának északi és északnyugati peremét összefüggő erdő borítja (Cserni-erdő), bár a korábban területének harmadát borító erdeinek nagy részét a 20. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Béshez csatolták, ugyanakkor Bés határának egy részét Bodrogmezőhöz csatolták, területe ezzel 18,63 km²-ről 18,51 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 781, 1921-ben 722, 1938-ban pedig 809, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (1938-91 között) népességének 42,4 %-át elveszítette, 1991-2011 között azonban már 14,1 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (466 főről 535-re). Bodrogmező a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének legritkábban lakott község (28,9 fő/km²). Bővebben

Történelem

1214-ben a leleszi alapítólevél említi először "Poylen" alakban. 1369-ben "Polyan" néven bukkan fel írott forrásban. Határában fekszik a leleszi alapítólevélben (1214) is említett Puszta-Csernyő (Csernopolo) dombja, melyen a község református temetője található. Puszta-Csernyő lakosai a községet a 18. század végén hagyják el, beköltöztek Pólyánban és megépítették a református templomot. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában napkollektoros erőmű működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1794-1802 között, református temploma pedig 1823-ban épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

POLÁNY. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Leleszi Prépostság, lakosai többen ó hitüek, fekszik Leleszhez közel, mellynek filiája, határja ollyan, mint Leleszé, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Polyána (Lelesz), magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Leleszhez 1/2 órányira: 78 romai, 427 g. kath., 302 ref. lak. Gör. kath. és ref. anyatemplom. 660 hold termékeny szántóföld. F. u. a leleszi prépostság. Ut. p. Ungvár.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bodrogmező, azelőtt Leleszpolyán. Magyar kisközség a Latorcza völgyében. A leleszi premontrei prépostság ősi birtoka, mely az idők folyamán Polyan, Polyen, sőt Paylen néven is szerepelt. A premontrei rend eltörlése után a kincstárra szállt, de később a rend visszakapta a birtokát. Van 149 háza és 827 lakosa, kiknek nagyobb része gör.-kath. vallású. A községben gör.-kath. és ev. ref. templom van, melyeknek építési ideje ismeretlen. A falu postája és távírója Lelesz, vasúti állomása pedig Perbenyik. Ide tartozik a Vilhány nevű erdőőrlak.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bodrogmező. Előbb Leleszpolyán, de korábban szerepelt még Polyan, Polyen, Paylen alakban is. A leleszi premontrei prépostság ősi birtoka, majd a rend eltörlése után a kincstár birtokolja. Nem sokkal később az újra engedélyezett rend visszaszerzi itteni birtokát. A község területe 3238 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 809, ebből róm. kath. 168, ref. 254, gör. kath. 301, izr. 26.