Dobóca

A község a Gömöri-medence középső részén fekszik, a Rima-folyó bal partjának közelében, a folyó teraszán, Rimaszombattól 17 km-re délkeletre, Feledtől 9 km-re keletre, Rimaszécstől 6,5 km-re nyugatra, a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely). Mellékút köti össze Rimasimonyival (4 km), Nemesmartonfalával (1,5 km) és Gernyőpusztával (3,5 km). Határa 165-200 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1926-ban Gernyőpuszta önálló községgé alakításával (1939-51 között visszakerült Dobócához) területének több mint felét elveszítette (19,44 km²-ről 9,20 km²-re csökkent).

Népesség

Eredeti magyar lakosságát a földesúri önkény a 18. század közepén elűzte a faluból és Murány-vidéki szlovák telepesekkel telepítették be a falut. 1796-ban Vályi és 1849-ben Fényes Elek egyaránt szlovák faluként említi, lakossága azonban a 20. század elejére teljesen magyarrá vált. 1910-ben 752, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 624, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 21,4 % volt. Bővebben

Történelem

Neve szláv eredetű, a királyi vár kötelékéhez tartozó magyarok alapították a 12. század második felében, a Rimától északra fekvő tölgyerdőben (a folyó ekkor délebbi mederben folyt). 1487-ben családneveinek zöme magyar eredetű. A középkorban Serke után a Rima-völgy második legfontosabb települése volt. Eredetileg a Balog várának uradalmához tartozott, majd a 14. Bővebben

Mai jelentősége

A község magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban, a 16. századtól 1748-ig a reformátusoké, 1782-ben barokk stílusban átalakították. 1789-ben Nepomuki Szent Jánosnak is szobrot emeltek a községben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DOBOCZA. vagy Bobocz. Népes tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, tótok, ’s magyarúl is beszéllnek, fekszik Rima vize mentében, Serkétöl nem meszsze, határja jó, ha szorgalmatosan miveltetik, szép termékenységű, kivált a’ völgyekben, de a’ partos helyen a’ záporok soványíttyák, piatzozó helyei többek közel, leg inkább Rimaszombatban árúlgattyák el vagyonnyaikat, legelője elég, fája tűzre kevés, épűletre semmi, káposztássa jó, keresetre alkalmatos módgya, fuharozással, tserép edényekkel, és szőlő munkával is kereshetnek, itatója, ’s kendert áztató vize alkalmatos, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dobócza, Gömör vm. tót falu, Rima-Szécshez nyugotra 1 1/2 órányira; a Rima mellett: 874 kath. 12 evang. lak., kik azonban magyarul mind tudnak. Kath. paroch. templom. Határa róna és igen termékeny, de erdeje nincs. F. u. h. Koburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dobócza, rimamenti tót kisközség, 119 házzal és 158 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Doboha néven. Hajdan Balogvár tartozéka volt, s 1336 és 1481 között Doboulcha, Dobowcha néven mint a Széchiek birtoka jelentékeny község volt, 55 jobbágyportával. Később a Koháryak kezére került és most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Dobóca, Cserfalu, v. Gömör-Kishont vm. (Dubovec, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. modori esp. ker-ében. - 1260: említik először, 1323: Doboulcha. Szt László kir. tp-át a 13. sz: építették, a 14. sz: bőv. Org-ját 1923: Rieger Ottó építette. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1745: Koháry gr. a ref-okat elűzte, 40-50 kat. szl. családot telepített le. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Dobóca. A község területe 1594 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 624.