Ény

Ény a Garammenti-hátság dombvidékének északkeleti részén, a Besei-patak (Bešiansky potok) partján fekszik, Lévától 16 km-re délnyugatra, Verebélytől 13 km-re délkeletre. A község központja 170 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, lakott hely még az Énytől 1,5 km-re északkeletre fekvő Liszka (Liska). Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, legmagasabb pontja 225 méter a határ északkeleti részén. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Verebélyi járás része maradt. 1938-ban a magyar közigazgatásban az ekkor létrehozott Bars és Hont egyesített vármegyéhez csatolták, továbbra is a Verebélyi járás részeként. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került, 1960-ig a Verebélyi járáshoz, majd a Lévai járáshoz tartozott. Bővebben

Népesség

Ény a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes lakosságú, mára túlnyomórészt (95 %) szlovák nemzetiségű község. A 18. században részben szlovákokkal újratelepített falu lakosságának négyötöde 1880-ban még magyar nemzetiségű volt és bár az 1910-es népszámlálás idején ez az arány 41,3 %-ra csökkent, 1921-ben a csehszlovák fennhatóság alá kerülés ellenére újra magyar többséget (73,3 %) mutatott ki a statisztika és még 1930-ban is a lakosság egyharmada magyarnak vallotta magát (az 1941-es magyar népszámláláskor pedig 94,1 %-a, ekkor mindössze ketten vállalták szlovák nemzetiségüket a faluban). Bővebben

Történelem

A falu első írásos említése 1156-ból származik "Eng" néven, majd 1251-ben "En", 1332-ban pedig "Hem" néven szerepelt az írott forrásokban. 1275-ben Bars várának tartozéka volt. 1573-ban a törökök feldúlták. 1601-ben 17 ház állt a faluban, 1634-ben a töröknek adózott. A 17. században fő birtokosai a Kálnay-, Eördögh-, Balogh-, Péli Nagy- és a Majthényi-családok voltak. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, elöregedő lakosságú aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Római katolikus templomát a Rózsafüzér királynőjének tiszteletére szentelték, 1866-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

INY. Elegyes falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez két mértföldnyire, határja jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ény, (Inn), Bars m. tót-magyar falu, 216 kath., 9 evang., 20 ref. lak. F. u. többen. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ény, a verebélyi járásban fekvő magyar és tót kisközség, hol azonban a magyarok többségben vannak. Vallásuk túlnyomóan róm. katholikus, számuk 331. E községről csak 1573-ban találunk említést, a mikor a törökök garázdálkodtak benne. Földesurai a XVII-XVIII. században a Kálnay, Balogh, Eördögh, Péli-Nagy családok és utóbb a Majthényiak voltak és ekkor Inny, később Inn alakban találjuk említve. Most Janicsek Nándorné, született Vandra Máriának van itt nagyobb birtoka. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.

Helységnévtár

Eny, rk. 275 Besse, ref. 33 - , izr. 18 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ény. A XVI. század közepétől kezdve szerepel okmányainkban. A törökök 1573-ban feldúlják. A XVII. és XVIII. században Inny és Inn alakban írják okmányaink a község nevét. Ekkor a Kálnay-, Eördögh-, Balogh-, Péli Nagy- és a Majthényi családok birtokában találjuk. A község területe 987 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 363.