Felsőfalu

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak nyugati ágának (Rátkai Turóc) völgyében, a Turóc jobb partján, a Vályi-dombság északkeleti oldalán fekszik, Gömörfalvától 9 km-re, Tornaljától 17 km-re északnyugatra, Kisvisnyó közvetlen déli szomszédságában. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. A Gömörfalvát Újvásárral (8 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás), ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (9,27 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Felsőfalu a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 17. századtól túlnyomórészt szlávok lakta település a 19. századra már vegyes lakosságúnak számított, kettős identitású lakossággal, mely 1880-tól kezdve a népszámlálások során túlnyomórészt magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1880-ban 221, 1910-ben 205, 1921-ben pedig 184, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1880-ban alig érte el a 8,1 %-ot. Bővebben

Történelem

Területén már a kőkorszakban éltek emberek, ezt bizonyítják a bükki kultúrához tartozó település leletei. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra népe élt itt, de kerültek elő pénzérmék a 11-12. századból is. A mai település a 14. század elején keletkezett, a Hanva-nemzetség birtokán, Szkáros határából vált ki. 1343-ban "Felfalu" néven említik először. Bővebben

Mai jelentősége

Római katolikus temploma a 19. század elején épült késő barokk stílusban (egy kúriából alakították át), a késő klasszicista református templom pedig 1875-ben. A község határában található Felsőfalui-barlang fontos régészeti lelőhely - neolitikum kori települést és késő bronzkori rituális temetkezési helyet tártak fel itt.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FÉL FALU. Chvalova. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosai Kováts, és több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Deresknek szomszédságában, ’s ennek filiája, Jolsvától sem meszsze. Határja nagyobb részén hegyes, és nehezen miveltetik, legelője szoross, mind a’ kétféle fája elég, malma az Uraságé helyben, piatzozása közel 672 gyümöltsös kertyei nagyok, és hasznosok, kendert áztató vize helyben, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Félfalu, Chwalowa, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rima-Szombathoz 1 1/2 mfld: 49 kath., 175 ref. lak., kik magyarul is tudnak, de magok közt tótul beszélnek. Termékeny határ. Sok gyümölcs. Derék erdő.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felfalu, ratkóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 43 házzal és 199, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1343-ban szerepel először. 1427-ben a runyai Soldos család az ura s 1550-ben új adományt nyer a községre; rajta kívül részeket bírnak itt a Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosy és Kerepeczy családok. Későbbi birtokosai a Sebe, Rathó, Rokfalussy, Ragályi családok; jelenleg Szent-Ivány Árpádnak van itt nagyobb birtoka. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőfalu. Egész története folyamán Alsófalu sorsában osztozik. A község területe 1613 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 257.