Felsőpél

A község a Garammenti-hátság keleti oldalán, dombos, de mezőgazdaságilag művelt területen (a 19. század derekán még meglevő Péli-erdőt azóta kiirtották) fekszik, Lévától 16 km-re nyugatra, Kálnától 8,5 km-re délnyugatra, a Nagysurányt (24 km) Kálnával összekötő 580-as út és a Léva-Nagysurány vasúttvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Énnyel (3 km) és Alsópéllel (3 km). Délről Alsópél, nyugatról Barsbese és Setétkút, északról Garamlök, keletről pedig Bajka községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1949 között a Verebélyi járáshoz, 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (6,35 km²) 1921 óta nem változott (1910-1921 között 43 hektárral - 7,3 %-al - gyarapodott a szomszédos Alsópéltől átcsatolt területtel).

Népesség

Felsőpél a szlovák-magyar nyelvhatáron, a magyar nyelvterület peremén fekvő község, mely 2011-ig megőrizte magyar többségét. 1910-ben 419, 1921-ben 454, 1939-ben pedig 437, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 61,9 %) református vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere nem érintette, csaknem teljes magyar lakossága (98 %) reszlovakizált. Bővebben

Történelem

Felsőpél első ismert földesura Pélyi Bolyár fia, Albert. A családra utalva, a község ekkor Bolyár Peél néven szerepel az okiratokban, 1209-ben Pelly néven, majd 1251-ben Peel alakban. A Pélyiek után a Hunyadyak voltak birtokosai. 1484-ben Egyházaspél néven szerepel, ám 1543–83 között török fennhatóság alatt állt. 1601-ben 30 háza volt. 1715-ben az adóösszeírásban szőlőskertjét említik. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola sem óvoda nem található. Református temploma 1837-38-ban, katolikus temploma pedig 1830-ban épült klasszicista stíliusban, barokk temetőkápolnája 12. századi eredetű.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső pély. Két falu Bars Vármegyében, földes Ura mind a’ kettőnek Báró Hunyady, és Nagy Uraságok, lakosai katolikusok. Felső Pély az Alsónak filiája, határjaik középszerűek, vagyonnyaik külömbfélék, második osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Felső-Pél, magyar falu, Bars vmegyében: 133 kath., 270 ref. lak. Reform. filial templom és oskola. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőpél, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, nagyobbrészt református vallású lakosokkal, kiknek száma 426. E községnek a XIII. században Pélyi Bolyár fia Albert az ura, a mikor a község Bolyár-Peél néven van említve. A Pélyiek ősi fészke, kik után a Hunyadyak voltak a község birtokosai. A XVIII. század végén Pil és Horny Pial alakban tót nevével is találkozunk, habár a község mindenkor magyar volt. Két temploma van. A katholikus 1830-ban, a református 1838-ban épült. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőpél. Első ismert földesura a községnek Pélyi Bolyár fia, Albert. A családra utalva, a község ekkor — a XIII. században — Bolyár Peél néven szerepel okleveleinkben. A Pélyiek után a Hunyadyak következnek a községhatár birtokában. Tót lakossága a XVIII. században Horny Piai és Pil alakban használja a község nevét. Mindazonáltal a községben a tót lakosság mindig kisebbségben volt. A község területe 1103 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 437.