Ipolyharaszti

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon fekszik, a Terbegeci-patak partján, Kóvártól 2,5 km-re északra, Csábtól 13 km-re délre. A Kóvárt Leszenyén (2 km) át Apátújfaluval (4 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Kóvár, délnyugatról Kiscsalomja, északnyugatról Terbegec, északról Leszenye, keletről pedig Tótgyarmat községekkel határos. Keleti határa Hont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Területe 1910-1938-hoz képest (4,05 km²) 5 hektárral csökkent (4,00 km²).

Népesség

1910-ben 168, 1921-ben 204, 1938-ban pedig 226, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 6,5 % volt, 1921-re 15,7 %-ra nőtt. A község a 20. század végére többségében (2011-ben 70,7 %) szlovák lakosságúvá vált. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 23,3 %-ról 13,6 %-ra csökkent. A lakosság 37,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 7 %. A falu jellegzetes példája a szlovák-magyar kontaktzónában elhelyezkedő kettős identitású településeknek. A lakosság 77,7 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A községről az első írásos említés IV. Béla adományleveléből származik (1244), amelyben a települést "Harasztigyormoth" néven említi. A falu Balassagyarmat határából irtványként alakult ki a 13. században. A 18. században a Gyürky-, a 19. század első felében a Zichy-család és Majthényi László birtoka, a 20. század elején a Zichy-szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. Bővebben

Mai jelentősége

Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HARASZTI. Harasztince. Magyar Kuriális Gyürki Urakat illető kis helység Hont Várm. lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik a’ Bozóki járásban, Hazasnényének filiája, legelője elegendő, jó nevendék erdeje van, földgye két vetőre van fel osztva, szőlö hegye nintsen.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Haraszti, (Chrasztincze), magyar-tót falu, Honth vmegyében, 112 kath., 57 evang. lak. Bort termeszt. F. u. Majtényi nemzetség. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Haraszti, az Ipoly völgyében fekvő magyar kisközség, 32 házzal és 165 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Balassagyarmat. A falu első okleveles nyomára 1244-ben, IV. Béla király egyik adomány-levelében találunk, mely Harasztit a koarszegi várbirtok határának mondja. A falu neve 1330-ban Haraza-Gyarmath alakban fordul elő. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolyharaszti. Kisközség az Ipoly völgyében. Haraszti IV. Béla 1244-iki adománylevelében szerepel először, amely a községet, mint a koarszegi várbirtok határát említi. A XVIII. században a Gyürkyeké Haraszti, a XIX. században báró Majthényi Lászlóé és a Zichy-családé. A község területe 704 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 226.