Jolsvatapolca

Jolsvatapolca a Murány-patak (Muránka) völgyében, a patak bal partján, 234 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Jolsvai-karszt részét alkotó Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) északi és az Oldal-hegy (Stráň, 513 m) déli lábánál, Jolsvától 4 km-re, Nagyrőcétől pedig 16 km-re délkeletre, Tornaljától 24 km-re északra, Pelsőctől 16 km-re északnyugatra. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1964-ben jött létre Jolsvatapolca és Miglészpataka községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után a Rozsnyói járáshoz csatolták őket. Bővebben

Népesség

Jolsvatapolca a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú község, 2011-ben 361 lakosa volt, melynek 93,1 %-a volt szlovák, 2,8 %-a (10 fő) pedig magyar nemzetiségű (4,4 %-a – 16 fő – magyar anyanyelvű). Elődközségeinek 1880-ban 539 lakosuk volt, 1921-re ez a szám 477-re csökkent. 1910-ben Jolsvatapolca lakosságának 12,1 %-a, Miglészpatakáénak pedig 13,1 %-a volt magyar anyanyelvű. Bővebben

Történelem

Jolsvatapolca első írásos említése 1258-ból származik, ekkor már Tapolca („Thapolcha”) néven említik az okiratok, mint a Kacsics nembeli Éliás fia Péter birtokát. A falu valószínűleg még a tatárjárás előtt, mint a gömöri királyi vár népeinek faluja jött létre. A fölé magasodó Oldal-hegyen ekkoriban toronyvár állt, melyről azonban nem maradtak fent okleveles adatok. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Jolsvatapolca evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban. 1813-ban Jolsvatapolcán született Samo Tomášik szlovák költő és evangélikus lelkész, 1925-ben elhelyezett emléktáblája az evangélikus parókia falán látható. Miglészpataka klasszicista stílusú evangélikus temploma 1804-ben épült, 1949-ben átépítették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre. MIGLÉSZ. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Taplocza (Jolsva), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 1 órányira: 37 kath., 352 evang. lak., kik többnyire téglaházakban laknak, s vagyonosok. Ev. anyaszentegyház. Határa részint nagyon kősziklás, részint róna lapály, melly sikeres buzát terem. F. u. h. Coburg. Miglesz, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre egy órányira: 5 kath., 317 evang. lak., kik sok cserépedényt csinálnak. Evang. anyaszentegyház. Határa keletről hegyes, egyébütt róna és termékeny, hanem szűk. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Bővebben

Helységnévtár

Taplócza (Jolzsva-) (Jolsva-Taplócza, Jelsovska Teplica, Jolsva Taplóc), rk. 53 Süvete, gk. 11 - , ÁG. 239 Tiszai, ref. 2 -, izr. 8 - . Miglécz (Miglecz, Miglesz), rk. 12 Süvete, ág. 210 Jolsva-Taplócza, ref. 1 - , izr. 3 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jolsvatapolca. Jolsva város közelében, a hajdani jolsvai uradalom tartozéka volt. 1453-ban fordul elő a neve Tapolcha alakban. Sokáig a Koháryak voltak itt a földbirtokosok. Ebben az időben Teplica néven is előfordul, mely szláv elnevezés a közelében fakadó hévvízre vonatkozik. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt itt a földesúr, majd Nagybányai Gáspár. Lakossága, mely az ágostai hitvallást követi, 1786-ban építette templomát A község területe 1581 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294.