Kálosa

A község a Vályi-völgy déli részén, a Vályi-patak mentén, a Vályi-dombság lábánál fekszik, Tornaljától 12 km-re keletre, Gömörfügétől 4 km-re északnyugatra, Felsőválytól 6 km-re délkeletre. A Vályi-völgyön végighaladó, Gömörfügét Felsővállyal összekötő úton közelíthető meg. Településrészei, Alsóvály és Felsővály egymástól 1,5 km-re fekszenek. Területe 177-275 méteres magasságban fekő, a Vályi- és a Baracai-patak völgyének egy részét magába foglaló, mintegy negyedrészben erdővel borított terület. Déli részét (Técskapusztánál) érinti a 16-os országos főútvonal. Nyugatról Gömörmihályfalva, Rakottyás és Dúlháza, délkeletről Baraca és Gömörfüge, keletről Zsór és Otrokócs községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1964-ben alakult Alsókálosa és Felsőkálosa egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartoztak. Területük (Alsókálosa - 12,60 km², Felsőkálosa - 2,52 km²) nem változott az elmúlt száz év során, mára egyetlen kataszteri területet alkotnak.

Népesség

Alsó- és Felsőkálosának 1910-ben 589, 1921-ben 627, 1938-ban 798, csaknem kizárólag magyar nemzetségű lakosuk volt. 1945 után magyar lakosságuk egy részét kitelepítették és szlovák telepesek érkeztek ide. 1961-ben Alsókálosa lakosságának (612 fő) 77,8 %-a, Felsőkálosának (128 fő) 68 %-a volt magyar nemzetiségű. 1991-2011 között népessége egynegyedével nőtt (584 főről 735-re), ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 80,8 %-ról 65,9 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 80,0 %). Bővebben

Történelem

A település valószínűleg a 11. század második felében jött létre, 1247-ben IV. Béla, mint a tatárjárás után lakatlanná vált várföldet a vályi jobbágyoknak adományozta. A Vályi-nemzetség (melynek Korláth-ága a középkorban itt építette fel nemesi lakóhelyét) jobbágyokkal telepítette be. Alsó- és Felsőkálosa a 14. század második felében vált külön, elsőként az 1427-es adóösszeírásban szerepelnek külön községként. Bővebben

Mai jelentősége

A településen magyar tannyelvű óvoda és általános iskola is működik. Református temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült. A ma iskolának otthont adó egykori Hevessy-kúria a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KALOSA. Alsó, Felső Kalosa. Két magyar faluk Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Gömörhöz 3/4 mértföldnyire, földgyeik jó gabonát termők, piatzozások két, ’s három mértföldnyire, legelőjök van elég, ’s mind a’ két féle fájok is, malmok a’ szomszédságokban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kálosa (Alsó-), magyar falu, Gömör vmegyében, a Dapsi puszta és Mihályfalva helység szomszédságában a Vály völgyén fekszik. Ékesíti ezen helységet Draskóczi Sámuel ur kastélya s nagy kiterjedésü kerte, ugy a Hevessi uraknak uri lakhelyük, ezek, s ugy a reformatusok temploma dombon van épülve. Számlál ezen helység 480 lelket, kik közül 460 reform., 5 r. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kálosa, Mihályi, Vály kis falvak elszegényedett nemes lakosainak fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsókálosa, vágvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié, a kik túlnyomó számban ev. reformátusok, 444. E község 1427-ben mint a Korláth család birtoka szerepel. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család bírja. Most Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsókálosa. Ez a község 1427-ben a Korláth-család tulajdonában van. Ugyanekkor a szomszédos Téski-puszta, mint Alsó- és Felső-Thyska község szerepel az oklevélben. A Fügei-család, majd a Kozma- és Csathó-családok kapták birtokul. 1427-ben Ablonc-pusztát is említi egy oklevél. Alsókálosát 1458-ban a Horváth- és Draveczky-család, később a Draskóczyak és Hevessyek bírják. Bővebben