Kétkeresztúr

A község a Losonci-medence északkeleti peremén, a Poltári-dombság lábánál, a Csevice- és a Bolyom-patak partján fekszik, a 16-os országos főút (Losonc-Rimaszombat szakasz) mentén, Losonctól 14 km-re keletre, Rimaszombattól 16 km-re nyugatra. Határának 190-270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Pinc, délről Bozita és Nagydaróc, délkeletről Guszona, keletről Osgyán és Nagydaróc zálogosi katasztere, északnyugatról Kálnó, északról pedig Poltár és Cserepes határolja. Osgyánnal közös határa Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1881-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (16,65 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1996-ban Szlovákia közigazgatási átalakításakor az újonnan létrehozott Poltári járáshoz csatolták, de 2002-ban visszakerült a Losonci járáshoz.

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, mára a 20. század elején még többséget alkotó magyarság szórvánnyá vált. 1910-ben 291, 1921-ben 280 lakosa volt, vegyes szlovák-magyar lakossággal, enyhe magyar többséggel (1910-ben 55,7 %, 1921-ben 50 %). 1930-ra már szlovák többségűvé vált (71,2 %), ekkor 313 lakosa volt, mely 1938-re 239-re csökkent, 1991-ig pedig mintegy egyharmadával, 197 főre. Bővebben

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén ősidők óta laknak emberek. A korai bronzkorból a pilinyi kultúra emberének települését tárták fel itt. A szlávok 10. századi településének nyomait is megtalálták itt. A mai települést 1332-ben említik először. A 14. századtól két részből, Kis- és Nagykeresztúrból állt, melyek a 19. században egyesültek. Bővebben

Mai jelentősége

Evangélikus temploma 1886-ban épült neoklasszicista stílusban, a Szakall-kúria pedig 1870-ben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, és Kis Keresztúr. Két Szabad puszták Nógrád Várm. földes Uraik Losonczy, és Záborszky Uraságok, fekszenek Osgyánnak szomszédságában, és annak filiáji.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keresztúr, Nógrád m. puszta, 19 kath. lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kétkeresztúr. A gömöri határszél közelében fekvő kisközség. Házainak száma 44, lakosaié 300, a kiknek a fele magyar, a másik fele tótajkú és túlnyomóan ág. ev. vallású. Postája Nagydarócz, távírója Poltár és vasúti állomása Fülek. Kis-Keresztúr és Nagy-Keresztúr egyesüléséből alakult. Első ízben már az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében fordul elő, s e szerint már akkor egyházas hely volt. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kétkeresztúr. Elsőnek az 1332— 1337. évi pápai tizedjegyzékben merül fel neve. Későbbi oklevelek szerint 1548-ban a Lipthay-, Wesselényi- és Géczy-családnak van itt birtoka. A kuruc háborúk után bukkan fel ismét s ez időben a Gencsy-, Madarassy-, Pongrácz-, később pedig a Fáy-, Máriássy-, Szakall- és báró Deniske-család birtoka. Hozzátartozik: Kiskeresztúr-puszta, Lapos-puszta, Rózsás-puszta. A község területe 2893 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 239.