Kisbaromlak

Kisbaromlak Érsekújvártól 14 km-re keletre, Udvardtól 5 km-re, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Kisalföld északkeleti határán húzódó Alsó-Nyitramente síkvidékén fekszik, a Baromlaki-patak (Branovský potok) partján. A községközpont 125 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa délkeleten 185 méterig emelkedik, túlnyomó része szántó (84 %), területén fekszik az udvardi szőlőhegy egy része is. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (9,32 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Kisbaromlak a szlovák-magyar nyelvhatáron (a szomszéd községek közül Udvard és Zsitvabesenyő is magyar többségű) fekvő szlovák nemzetiségű község. A 18. században betelepült szlovák lakossága a 20. század elejére részben elmagyarosodott (1880-ban a lakosság 29,3 %-a, 1910-ben már 63,4 %-a magyarnak vallotta magát), ez a folyamat azonban a Csehszlovákiához csatolás után visszafordult (1921-ben már a lakosság kilenctizede szlováknak vallotta magát). Bővebben

Történelem

1418-ban "Barumlak" néven említik először, neve onnan ered, hogy eredetileg királyi marhaállás volt itt. A 16-17. században a törökkel vívott harcok során a falu több alkalommal elpusztult és később új helyen települt be újra., a régi falu helyét a 19. században még az Óhely (Stará Ves) dűlőnév őrizte. A 16. században a Szentmihályi és Kürthy, a 17. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szent Annának szentelt római katolikus templomát 1739-ben építették barokk stílusban, területén számos szakrális kisemlék található (Nepomuki Szent János-szobor, több kápolna és útmenti kereszt).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BAROMLAK. Elegyes lakosú falu Komárom Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Udvardhoz nem meszsze, mellynek filiája, Nyitra Vármegyének határja szélén, legelője saját marhájinak elég, réttye néhol tsekélyes, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baromlak, tót falu, Komárom vármegyében, Bars vármegye szélén, Érsekujvárhoz 1 1/2 mfdnyire. Határa hegyes, de mindamellett termékeny; kiterjed 2280 holdra, mellyből 6 6/26 rész jobbágytelek után 270 h. urbérség, 1890 h. majorsági, többi a templomé, iskoláé és utak. Terem rozsot és buzát is bőven, árpát, zabot csak középszerűleg. Népessége áll 335 katholikus és 7 zsidó egyénből, s a róm. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baromlak, Bars vármegye felől, a határszélen fekszik. E kisközség házainak száma mindössze 42 és lakosaié, a kik nagyobbrészt tótajkúak és mindannyian róm. kath. vallásúak, 422. Postája, távírója és legközelebbi vasúti állomása Udvard, vagy Érsekújvár. Némelyek szerint hajdan királyi marhaállás, vagyis mint neve is mondja: baromlak volt. Azelőtt a ma Öregfalu néven ismeretes dűlőn állott, a honnan azonban, vízhiány miatt, át kellett telepednie. Bővebben

Helységnévtár

Baromlak (Barmlag), rk. 403 Udvard, ref. 1 Perbete, izr. 19 Kolta.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisbaromlak. A község területe 1620 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 681.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Kisbaromlak kk. érsekújvári járás. Eredetileg Udvard községhez tartozott s a község birtokosa itt tartotta barmait. Innét vette nevét. Csak: később települt be a gazdasági cselédekkel és alakult községgé. Területe: 1.620 k. h. Lakosság: 681. Ebből m.: 153, n.: 2, szl.: 526. Magy. beszél: 392. Vallásszerint: r. k. 665, réf. 1, ev. 2, izr. 13. Fb. 1.2, II. Bővebben