Kisgéres

A község a Bodrogköz középső részén, a Karcsamelléken fekszik, Királyhelmectől 5 km-re délnyugatra, Sátoraljaújhelytől 30 km-re keletre. Áthalad rajta a Nagykövesdet (13,5 km) Királyhelmeccel összekötő országút, mellékút köti össze Perbenyikkel (4,4 km). Határán keresztülhalad a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal is, de megállóhelye nincs. Határa két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll: Keresztúrpusztából (melynek legnagyobb része legelőként hasznosítható szikes puszta) és a tőle Nagygéres határával elválasztott Kisgéresből, melynek nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (19,21 km²) az elmúlt száz év során nem változott, 55,9 %-át Kisgéres (10,73 km²), 44,1 %-át pedig Keresztúrpuszta (8,48 km²) katasztere alkotja.

Népesség

1910-ben 1245, 1921-ben 1205, 1938-ban pedig 1399, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Népességének maximumát (1444 fő) 1970-ben érte el, azóta folyamatosan csökken lakoságszáma, 1991-2011 között lakosságának 10,4 %-át elveszítette (1241 főről 1112-re csökkent). A községet ma is csaknem kizárólag magyar nemzetiségűek lakják (2011-ben 93,4 %), a szlovákok aránya 1991-2011 között 1,9 %-ról 5,4 %-ra nőtt. Bővebben

Történelem

A mai települést 1214-ben Királyhelmec határbejárási jegyzőkönyvében említik először „Gures” alakban. Keresztúrpuszta neve Christur elpusztult község nevét őrzi. Keresztúrt már 1214 előtt említik Huntó ispán birtokaként, ki azt Boleszló váci püspöknek adományozza. Később, egy 1263-as határjáró levélben is szerepelt. Az 1960-as években feltárt templomromok bizonyítják, hogy templomos falu volt. Bővebben

Mai jelentősége

Kisgéres (bár gazdái nagyrészt Királyhelmec kataszterében művelnek szőlőt) elsősorban boráról híres, több száz éves, tufába mélyített pincesora országos nevezetességű. A községben négyosztályos magyar alapiskola és óvoda található. Református temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban. A népi építészet számos emléke maradt fent a faluban. Határában két természetvédelmi terület (Kökörcsin-rét, Géresi rétek) biztosít védelmet ritka endemikus növényeknek (magyar és Zimmermann-kökörcsin, hernyópázsit).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Géres. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Lelészi Uradalom, lakosai reformátusok, fekszik Nagy Géresnek, és Királyi Helmetznek szomszédságában, határja két nyomásbéli felette nyirkos, melly jó búzát terem, erdője kitsiny, réttye kevés, lakosai Király Helmeczi szőlőben szoktak munkálódni. KERESZTÚR. Szabad puszta Zemplén Vármegy.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Géres, magyar falu, Zemplén vmegyében, Király-Helmeczhez nyugotra 1/2 mfdnyire: 3 római kath., 1072 ref., 6 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Szántófölde 906 hold, s bő termékenységü; rétje, erdeje kevés. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisgéres, bodrogközi magyar kisközség 263 házzal és 1354 református vallású lakossal. Postája és távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. Már a leleszi prépostság alapító-levele említi Vitalis nevű birtokosát. 1214-ben még puszta volt s akkor nyerte a Kis jelzőt is. Ez időtájt Gyueres alakban találjuk feljegyezve. Zemplén várának tartozéka volt, melyet IV. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisgéres. Okleveles első nyomát 1214-ből találjuk Gyueres alakban. Ez időben még puszta és részben zempléni várbirtok, részben a leleszi prépostságé. IV. Béla Gerus néven Péter fiai: Agenak, Igenernek és Ambrusnak adományozza. A XIII. század végén a Rozadiv-családé, 1403-ban a Pálóczyaké, 1419-ben az Imreghi- és Cseke-családé, 1458-ban Pálóczy Lászlót, Bocskai Istvánt és a Tárkányicsaládot iktatják itt birtokba. Bővebben