Kisgömöri

A község a Gömöri-medence nyugati részén, az Osgyáni-dombság keleti lábánál fekszik, dombos vidéken, Rimaszombattól 19 km-re (földúton 10 km-re) délre, határának több mint felét erdő borítja. Zsákfalu, egyetlen Várgedéről idevezető 2 km-es mellékúton közelíthető meg. Északról Rimaszombat (Mezőtelkes, Dúsa és Rimaszombat katasztere), keletről Jánosi, délről Várgede, délkeletről pedig rövid szakaszon Gortvakisfalud községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (11,39 km²) csak kismértékben változott (11,67 km²).

Népesség

1910-ben 225, 1921-ben 211, 1938-ban pedig 208, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A hátrányos közlekedési helyzetű, elöregedő lakosságú település népessége a 20. század során folyamatosan csökkent, az 1910-2011 közötti száz évben népessége kevesebb mint felére csökkent. 1938-1991 között népességszáma harmadával csökkent, 1991-2011 között tovább folytatódott a lakosságszám csökkenése (139 főről 102-re csökkent). Bővebben

Történelem

A település a 13. század elején jött létre, az akkori Gömör és Kishont határán feküdt, neve is innen ered. Első írásos említése 1268-ból származik. A Rátold család birtoka volt a falu, majd később több család is osztozik rajta. Középkori és alapító lakossága is magyar volt. A falut a török 1554-ban elpusztította, ekkor népességének nagy része elmenekült és még 1618-ban is pusztaként említik. Bővebben

Mai jelentősége

Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus templomát és kápolnáját 1883-ban építették klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GÖMÖRI. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Rima vizétöl mintegy kis mértföldnyire, Serkéhez nem meszsze, Várgedének szomszédságában, mellynek filiája, határbéli földgye közép termékenységű, fája mind a’ két féle, legelője elég, gyümöltsös, konyha, és káposztás kertyei jók, kendert áztató vize alkalmatos, nyír vízzel is kereskednek, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gömör (Kis), magyar falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz 1 1/4 órányira: 238 kath. lak. Gabona és gyümölcstermesztés. Erdő. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisgömöri, a hasonló nevű völgyben fekvő magyar kisközség, 47 házzal és 237 róm. kath. vallású lakossal. Legrégibb birtokosául 1427-ben Jolsvai Györgyöt ismerjük. 1489-ben már a Gömöry családot uralja és ekkor Gemeri néven említik. Későbbi birtokosai a Borbély, Máriássy, Hámos család és Rimaszombat városa. Most Hámos Aladárnak, báró Nyáry Sándornénak és Rimaszombat városának van itt nagyobb birtoka. A kath. templom 1880-ban épült. A község postája és vasúti állomása Várgede, távírója pedig Feled.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Klsgömöri. Jolsvai György volt a község első, általunk ismert földbirtokosa 1427-ben. 1489-ben már a Gömöry-család van itt birtokban. Az erről szóló feljegyzés Gemery néven írja a helységet. Utóbb a Máriássy-család. a Borbély- és Hámos-utódok, továbbá Rimaszombat városa kezén volt a föld. A XX. század első éveiben is a Hámosék, báró Nyáry Sándorné és Rimaszombat bírtak a községben nagyobb földtulajdonnal. 1880-ban épült a róm. kat. templom. A község területe 1981 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 208.