Komáromszemere

Komáromszemere Érsekújvártól 20 km-re, Udvardtól 10 km-re keletre, Komáromtól 40 km-re északkeletre, a Garammenti-hátság nyugati oldalának nyugat felé az Alsó-Nyitramente síkvidékébe olvadó alacsony dombvidékén fekszik, a Baromlaki-patak völgyében. A község központja a Baromlaki-patak két partján (a történelmi faluközpont a jobb, a korábbi Nagypuszta és Szurovinatelep helyén a 20. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (23,41 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Komáromszemere a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes lakosságú, mára csaknem teljesen szlovák nemzetiségűvé vált község (1991-ben a lakosság 3,6 %-a, 2011-ben 2,1 %-a volt magyar nemzetiségű). A 18. század első felében szlovákokkal újratelepített falu szlovák többségét a 20. század elejére is megőrizte, a magyar nemzetiségűek 1921-ben a lakosság egyharmadát alkották (érdekesség, hogy az utolsó monarchiabeli népszámláláshoz képest - 1910-ben 13 % - az első csehszlovák népszámlálás a magyarok arányának növekedését mutatta ki). Bővebben

Történelem

A mai Komáromszemere területe már az ókorban is lakott volt, a Váras-dombon kelta (később szláv) erődítmény maradványait tárták fel. Szemere nevét Anonymus leírása említeti először, a Huba vezértől származó Szemere-nemzetség birtokában volt, innen ered neve is. Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult, elsősorban baromfitenyésztésre szakosodott állami gazdaságát 1990 után privatizálták, akárcsak 1944-ben létesített téglagyárát, mely az ezredfordulóra megszűnt. A temetőben található, Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma a 18. század közepén barokk stílusban épült középkori alapokon, majd 1812-ben klasszicista stílusban átalakították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZEMERE. Magyar falu Komárom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Perbetéhez 1 1/2 mértföldnyire; határja jó, legelője elég, réttye meglehetős, szőlejek nem nevezetes.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szemere, a Cserhát végső nyúlványainál fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 130 házzal és 1041 lakossal, a kik nagyobbára tótajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Udvard. Első okleveles említését 1210-ben találjuk, a mikor János esztergomi érsek az itteni, Szent Mihály tiszteletére szentelt templomot az esztergomi káptalannak adja át. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Komáromszemere, Szemere, v. Komárom vm. (Semerovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1725-től. Anyanyelve 1880: szl., m.; 1940: szl, m. - Filiája 1917: Csehi. ** Némethy 1894:264. - Gerecze II:454. - Schem. Strig. 1917:80.

Helységnévtár

Szemere, RK. 816 Esztergom, ref 10 Perbete, izr. 70 Csuz,

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Komáromszemere. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Felsőharaszt, Lapospuszta, Máriamajor, Nagypuszta, Pálpuszta, Szemereharasztpuszta, Szurovinatelep, Vörösmajor. A község területe 4068 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1612.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Komáromszemere kk. érsekújvári járás. Színmagyar település, mely a török dúlás következtében kipusztult. Miava vidékéről jött szlovák telepesek foglalták el az őslakók helyét. Egykor a ma is ,,Város"-nak nevezett helyen vár épült, amelynek azonban már csak földalatti nyomai vannak meg. Az 1896-ban a Petrich telepen végzett ásatások népvándorlás korabeli emlékeket hoztak felszínre. Bővebben