Lajos

Lajos a Középső-Nyitramentén, a Nyitra jobb partján fekszik 150 méteres tengerszint feletti magasságban, Nyitrától 15 km-re északra, a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal és a 64-es főút közelében, Vicsápapáti (1,5 km) közvetlen déli szomszédságában. Határa 4 km hosszan és 0,5 km szélességben nyúlik el nyugat-kelet irányban; keleti része a Nyitra túlsó (balparti) oldalán húzódó síkvidék, mely a Nyitra régi, ma már teljesen eltűnt medréig terjed, mely ma is Lajos és Szalakusz határát képezi. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). 1960-1994 között Vicsápapáti része volt. Területe (1,88 km²) az elmúlt évszázad során nem változott, a Nyitrai járás legkisebb területű községe.

Népesség

Lajos a zoboraljai magyar nyelvsziget nyugati részéhez csatlakozik, néprajzilag a vízmegi falvak egyike. A 20. század első felében még túlnyomórészt magyarok lakták, 1910-ben a lakosság négyötöde, 1921-ban háromnegyede magyarnak vallotta magát. A 20. század második felében az itteni magyarság teljes egészében asszimilálódott, 2011-ben már a lakosságának 97,6 %-a szlováknak vallotta magát. Bővebben

Történelem

Első írásos említése 1358-ból származik, ekkor várjobbágyok lakták. 1389-ben „Lagfalua”, 1404-ben „Layosfalva” néven említik az okiratok. 1682-ben a Nyitra völgyébe betörő török csapatok Lajos közelében szenvedtek vereséget. 1696-ban említik elsőként a Nyáryak itteni udvarházát. A 17-19. században a Zay család volt a legnagyobb birtokosa. 1789-ben 18 háza és 92 lakosa volt. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Temploma sincs, Páduai Szent Antalnak szentelt temetőkápolnája 1773-ban épült barokk stílusban. Kis parkkal körülvett, 18. századi kastélyában ma szociális otthon működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lajosfalu, kis magyar falu a Nyitra völgyében, 113 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Szomorfalu, vasúti állomás Vicsáp-Apáti. E község írott nyomai a XV. század elejéig vezetnek vissza. A faluban csupán temető-kápolna van, melyet Ghyllányi Ádám 1773-ban építtetett. A kápolna alatt van a család sírboltja. A községben van egy csinos úrilak, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka is van; ez a XVIII. században a gróf Nyáryaké volt és később került a Ghyllányiak birtokába.

Helységnévtár

Lajosfalu (Lajszon), rk. 96 Nyitra-Egerszeg, izr. 7 Nyitra-Vicsáp.