Lekenye

A község a Sajó összeszűkülő v˜ölgyében, a Sajó-folyó jobb partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 12 km-re északra, Rozsnyótól 22 km-re délnyugatra, Pelsőctől 5 km-re délre. Határának keleti része a Szilicei-fennsík délnyugati lejtőit, nyugati része pedig a Jolsvai-karszt délkeleti részét foglalja magában, területének mintegy felét erdő borítja. Településrészeit, Lekenyét és Sajótibát a Sajó-folyó választja el egymástól. Délről Csoltó, nyugatról Beretke és Melléte, északról Özörény, Pelsőc és Pelsőcardó, keletről pedig Gömörhosszúszó községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1924-ben Lekenyéhez csatolták Sajótiba községet. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (6,78 km²) csak minimális mértékben változott (3 hektárral, 6,81 km²-re gyarapodott). Területe két kataszteri területre oszlik: Lekenye (4,60 km²) és Sajótiba (2,21 km²).

Népesség

Lekenyének és Sajótibának együtt 1910-ben 446, 1921-ben 475, 1938-ban pedig szintén 475, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1938-1991 között népességének csaknem egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 9,2 %-al csökkent lakosságszáma (326 főről 296-ra). Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 95,1 %-ról 83,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 4,6 %-ról 14,9 %-ra nőtt. Bővebben

Történelem

A falu a 12. században keletkezett, királyi földeken. 1243-tól – amikor először említik – az Ákos nemzetség birtoka. Első említése IV. Béla adománylevelében "Lokuna" alakban történik. A későbbiek során 1318-ben "Lekyne", illetve "Lekune", 1320-ban "Leklene", 1336-ban "Lekene" néven szerepel az oklevelekben. Bővebben

Mai jelentősége

Református temploma a 15. század végén épült gótikus stílusban, műemléki védettséget élvez. Fából készült zsindelytetős harangtornyát a 18. században építették hozzá. A vele szemben található evangélikus templomot 1902-ben építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LEKENYE. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Kiss, és más Uraságok, lakosai reformatusok, és evangelikusok, a’ kiknek példás meg egyézésekből oskólájok, oskola mesterjek, sőt Templomjok is közös, fekszik Pelsőztől 3/4 órányira Sajó vize partyán, földgyének 2/4 része kőves, piatzozása 2 1/2 mértföldnyire Rozsnyón, edeje el pusztúlt, legelője elég van. TIBA. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lekenye, helység, Gömör vmegyében, Tiba és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országut és Sajó vize mellett fekszik. Van benne a reformatusok és evangelikusoknak közösen használt templomjuk. Lakosok száma 314, kik közűl 1/4-de evangelikus, a többi reformatus, mindnyájan magyar eredetüek s beszélők. Van 5 3/8 urbéri és 4 majorsági telek, 1 zsellér; 300 hold erdő. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lekenye, sajómenti magyar kisközség, 62 házzal és 324 ág. h. ev. és ev. ref. vallású lakossal. Egyike azoknak a községeknek, melyeket IV. Béla király 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. 1427-ben a Forgách családot, 1482-ben a Fügedy családot is mint birtokosokat találjuk itt. 1496-ban a Thornallyay család is birtokosa, később pedig a Kerepesy, Szeleczky, Palkovich, Jánosdeák, Osskó és a Gotthard családok. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lekenye. Temploma, mely most az ág. ev. egyház tulajdonában van, az árpádházi időkből származik. Ez a község is első időben a Bebek-nemzetség adománybirtoka volt. 1243-ban kapta IV. Bélától más községekkel együtt Bebek Detrik és Fülöp. A Forgáchok kaptak itt birtokot 1427-ben, kevéssel később 1482-ben a Fügedycsalád is részt kapott a községi birtokosok között. Ezután a Kerepessy-, Szeleczky-, Palkovich-, Jánosdeák-, Orskó- és Gotthard-nemzetségek következnek egymásután. A község területe 1178 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475. Hozzátartozik még Sajótiba.