Magastátra

Orvos, botanikus, a magashegységi klímaterápia úttörője.

Szontagh Dániel (Zászkal, 1809. január 3. – Nagyszombat, 1867. április 4.) királyi tanácsos, történetíró, genealógus, flórakutató fia volt. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte el (1868). Pesten letelepedve a Természettudományi Közlöny c. folyóirat szerkesztőjeként elsősorban botanikával foglalkozott.

1873-ban az ótátrafüredi „vízgyógyintézet” vezetője lett és a kezdetleges állapotokat látva egy 20 holdnyi bérelt területen új gyógyszanatórium építésbe fogott és megalapította Újtátrafüredet. 1883-ban új szanatóriumot létesített, amely az akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt. Itt a havasi klíma, a vízgyógyászat és az elektroterápia együttes alkalmazásával gyógyítottak. Fia, ifjabb Szontagh Miklós szintén az orvosi pályát választotta és apja munkáját folytatta.

Szontagh szenvedélyes természetjáró, hegymászó és síelő volt, egyik kezdeményezője volt a Magyarországi Kárpátegyesület megalapításának. Több magyarul és németül írt könyvet publikált.

Főbb művei: Új Tátrafüred éghajlati viszonyai. Tíz év meteorológiai megfigyelés alapján, 1883; Képes kalauz a Tátraalji fürdőbe és a Magas Tátra hegyvidékére. Egy színes térképpel és két helyrajzi vázlattal, 1885; A Magas Tátra és hegyvidéke, különös tekintettel a tátravidéki fürdőkre és nyaralóhelyekre, 1895; Tátrakalauz, 1896; A Basedow-betegség és sikeres orvoslása Újtátrában 82 eset kapcsán, 1899.