Mátyócvajkóc

A község az Alföld északkeleti peremén, a Nagykaposi-sík kistáj északkeleti részén, a szlovák-ukrán határ közelében fekszik, Nagykapostól 7 km-re keletre, az Ungvár-Enyicke széles nyomtávú vasútvonal mentén. Határában vasúti határátkelő és átrakóhely található. Itt ér véget a Kassát Nagykapossal összekötő 552-es út, a község központja, Mátyóc, az erről az útról elágazó 1 km-es bekötőúton, valamint a Nagykaposhoz tartozó Veskócnál az 552-es útról leágazó bekötőúton (4 km) közelíthető meg. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1964-ben jött létre Mátyóc és Vajkóc községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Nagykaposi, majd a Tőketerebesi járáshoz tartoztak. 1938-45 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Bővebben

Népesség

Mátyócvajkóc a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. Mátyócnak és Vajkócnak együtt 1910-ben 782, 1921-ben 752, 1938-ban pedig 635, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Népessége 1991-2001 között stagnált, 2001-2011 között már 6,6 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (587 főről 626-ra). Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 91,5 %-ról 83,4 %-ra csökkent. Bővebben

Történelem

Mátyóc neve eredetileg Porchal (1279), majd Matyuch-Porchal (Zigeth). Mai nevén 1427-ben említik először. A falu az ungvári vár uradalmához tartozott. 1401-től a Perényiekén, 1425-ben a Csicseri családé, majd elkövetkező néhány évben sűrű tulajdonosváltásra kerül sor. 1472-ben a leleszi konventé, majd 1478-ban királyi rendeletre Básti Lászlót iktatták be résztulajdonosnak. Bővebben

Mai jelentősége

Mátyócvajkócon négyosztályos magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. A község határában vasúti átrakodóhely működik. Mátyóc Szűz Mária mennybevételének szentelt görög katolikus temploma 1911-ben neoklasszicista stílusban épült. Vajkóc református temploma 1879–82 között, római katolikus temploma az 1980-as években épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MATYÓCZ. Matyovec. Magyar falu Ungvár Várm. földes Ura Orosz Uraság, lakosai többfélék, fekszik Doboruskához nem meszsze, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék, el adásra alkalmatos módgyok van. VAJKÓCZ. Magyar falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dobruskához közel, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai jelesek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mátyócz, magyar-orosz falu, Ungh vármegyében, Dobó-Ruszkához egy órányira, 256 r., 131 g. kath., 12 evang., 100 ref., 23 zsidó lak. F. u. Orosz, Berzeviczy stb. Vajkócz, Ungh v. magyar falu, Dobó-Ruszkához 1 órányira: 131 romai, 56 g. kath., 186 ref., 21 zsidó lak., ref. templommal. F. u. Mokcsay, Berczik, Babinszky, Kereskényi s m. Ut. p. Ungvár.

Magyar Katolikus Lexikon

Mátyóc, v. Ung vm. (Mat'ovce, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. ungi esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Fatp-át Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1813-tól. Anyanyelve 1880: rutén, m.; 1940: m. - Lakói 1940: 278 r.k., 233 g.k., 58 ref., 5 izr., össz. 574. ** Schem. Univ. 1842:628.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Mátyóc. A község területe 1178 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 363. Vajkóc. A község területe 855 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 272.