Nagygéres

A község a Bodrogköz középső részén, a Karcsamelléken, a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal (megállóhely) mentén fekszik, Királyhelmectől 8 km-re délnyugatra, Sátoraljaújhelytől 26 km-re keletre. Áthalad rajta a Nagykövesdet (9,5 km) Királyhelmeccel összekötő országút, mellékút köti össze Bodrogszentessel (6 km). Határának jelentős része legelőként hasznosítható szikes puszta. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (18,24 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Az 1880-ban még csak 523 lakosú község népessége 1910-ig csaknem duplájára nőtt. 1910-ben 1011, 1921-ben 1034, 1938-ban pedig 1408, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során észak-zempléni szlovák családok telepedtek le a községben. 1938-1991 között lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette, 1991-2011 között csekély (7,2 %-os) népességnövekedés figyelhető meg (978 főről 1048-ra). Bővebben

Történelem

1214-ben Gures néven a leleszi prépostság birtokainak leírásában említik először. Nagygéresként 1438-ban Naghgerez alakban szerepel Péter és Jakab magiszterek birtokaként. A későbbiek során számos birtokosa volt, többek közt a Dobó, Barkóczy, Perényi családok. 1557-ben a település 7 és fél porta után adózott. A református templom elődje már a 14. században megvolt. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában napkollektoros erőmű működik. Református temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1936-1937-ben épült. A községben fennmaradt két, a 19. században klasszicista stílusban épült nemesi kúria.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Géres. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai többnyire reformátusok, fekszik az előbbeninek szomszédságában, határja barom tartásra alkalmatos, mindent meg terem, szénája elég, gyíkinnye, nádgya tsíkászó tava is vagyon, erdeje tsekély.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Géres, magyar falu, Zemplén vmegyében, 105 kath., 754 ref., 37 zsidó lakossal, ref. anyaszentegyházzal, 728 hold szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagygéres, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 147 házzal és 944 lakossal, kiknek nagyobb része evangelikus református. Ezeknek templomuk is van a faluban, mely 1765-ben épült. A községnek saját postája és vasúti állomása van, de legközelebb eső távírója Perbenyik. Már 1258-ban szerepel Gerus alakban, a mikor IV. Béla király Péter fiainak adományozza. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagygéres. A XIII. századból jegyezték fel elsőnek Gerus alakban. IV. Béla Péter comes örököseinek adományozta. A XIV. században István bán fiai elcserélik az Imreghiekkel, de 1436-ban Zsigmond király Péter és Jakab mesternek adja. A XV. században még a Csebyek, Czékeyek, Soósok, Géressyek birtokolják, az 1598-iki adóösszeírók azonban a Czobor-, Barkóczy-, Agárdy-, Horváth-, Pethő-, Vinnay-, Gálffy- és Soós-család kezén jegyzik fel. Bővebben