Pozsonyszőlős

Pozsonyszőlős a Kisalföld északnyugati sarkában, a Vízköz kistáj legnyugatabbi részén, 132 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 11 km-re északkeletre, Bazintól 13 km-re délre, a Vajnori-patak partján, a Súr-erdő déli oldalán, a Kis-Kárpátok (Bazini-hegycsoport) délkeleti lábánál. Határának több mint kétharmada síkvidék, északnyugati részén a Pozsony-Nagyszombat vasútvonalon túl a 170-250 méteres magasságban húzódó szőlőhegy, majd a Kis-Kárpátok lomboserdei következnek. Bővebben

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-III.-járás (1972-1996 között a III. körzet – obvod) részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Pozsonyi járás). Miután a fővároshoz része lett, 1949-1954 és 1960-1971 között Pozsony IX. Bővebben

Népesség

Pozsonyszőlősnek 2011-ben 5053 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 1,2 %-a; a városrész népességének 90,3 %-a volt szlovák és 1,1 %-a (55 fő) magyar nemzetiségű. Pozsonyszőlős nemzetiségi összetétele nem változott számottevően az elmúlt másfél évszázad során, mindig szlovák többségű volt (1910-ben lakosságának 94,4 %-a, 1930-ban 98,4 %-a volt szlovák nemzetiségű). Bővebben

Történelem

Pozsonyszőlős első írásos említése 1237-ből származik, ekkor III. András oklevelében „Zeulus” néven szerepelt. 1290-ben Terra Parachan, 1323 Villa Pracsan néven említik. Temploma 1279-ben már létezett. A 13. században először Pozsony várának szolgálófaluja volt, majd az esztergomi érsekség tulajdonába került, amikor 1297-ben elcserélték Tardoskeddért a heiligenkreuzi apátsággal. Bővebben

Mai jelentősége

Pozsonyszőlős elsősorban szőlőhegyéről (mely a Kis-kárpáti borvidék része) és műemléki védettségű településmagjáról híres. Mezőgazdasági jellegét részben máig megőrizte, mezőgazdasági szövetkezete 1120 hektáron gazdálkodik (földművelés, szőlő- és gyümölcstermesztés, szarvasmarhatartás, tejtermelés). Itt található az Elektrotechnikai Szakközépiskola és az idegenrendészeti központ. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PRÁCSA. Tót falu Pozsony Vármegyében, földes Ura Pozsony Városa, lakosai katolikusok, fekszik Pozsonyhoz, ’s Ivánkához nem meszsze, majorja is vagyon, határjának jó termékenységéhez képest, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pracsa, (Weinern), régen Szőlős, tót falu, Poson vmegyében, Posontól 1 1/2 órányira: 1153 kath. lak. Kath. paroch. templom, egy majorral, tehenészettel. A régi oklevelekben Sőlősnek eveztetik. Szántóföldjei jók; rétjei igen szépek, de főgazdasága még is szőlőhegyében áll, melly alkalmasint az egész megyében a legjobb bort termi. Mikor az időjárása ugy hozza magával, aszuszőlőt csinálnak itt, melly a sz. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Cseklész és Pozsony közt Szőllős (Prácsa) helység következik, Pozsony és Szent-György közt pedig az asztali borairól jól ismert Récse a Kis-Kárpátok lejtőjén.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szőlős, a budapest-bécsi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 244 házzal és 1769 róm. kath. vallású lakossal. E községet először 1290-ben találjuk említve Terra Parachan néven, de 1291-ben már Zeuleus néven és 1323-ban, amikor Róbert Károly Pozsony városának adományozza, Villa Pracsan, alakban szerepel. Úgy látszik azonban, hogy ez az adomány nem terjedt ki az egész falura, mert egy évvel később Cseklészi Lökös fia Miklós is birtokosául van említve, míg 1355 előtt a szentkereszti apátságnak is birtoka volt itt, melyet I. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsonyszőlős, Szőlős, v. Pozsony vm. (Vajnory, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. bazini esp. ker-ében. - 1279: már létezett. Tp-át Szt László kir. tiszt-ére sztelték, a mait 1895: építették. Anyakönyvei 1721-től. ** Némethy 1894:282. - Pozsony vm. 1895. - Gerecze II:686. - Schem. Strig. 1917:172.

Helységnévtár

Vajnor (Prácsa, Szöllős, Weinern), RK. 1268 Esztergom, ág. 1 - , izr. 24 Stomfa.