Rimasimonyi

A község a Gömöri-medence déli részén, a Rima folyó jobb partján fekszik, Rimaszombattól 17 km-re, Feledtől 5 km-re délkeletre, Rimaszécstől 11 km-re keletre. Mellékút köti össze Serkén (2,5 km) keresztül Feleddel, Dobócán (4 km) át Nemesmartonfalával (6 km), valamint Gesztetén (5,5 km) át Almággyal (18 km). Mellékút köti össze a szomszédos Darnyával (1 km). Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs. Nyugatról Serke, délről Darnya, délkeletről Harmac, északkeletről pedig Dobóca községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1910-21 között határának egy részét (46 hektárt) Dobócához csatolták, 1921-38 között területe további 5 hektárral csökkent (7,88 km²-ről 7,83 km²-re).

Népesség

1910-ben 584, 1921-ben 607, 1938-ban pedig 538, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között lakosságszáma egyötödével nőtt (467 főről 571-re). Lakosságának többsége ma is magyar nemzetiségű (55,9 %, a magyar anyanyelvűek aránya 88,6 %). A lakosság 27 %-a roma nemzetiségű (a rimasimonyi, főként magyar anyanyelvű romák szinte valamennyien roma nemzetiségűnek vallották magát), a szlovákok aránya 1991-2011 között 5,8 %-ról 11,9 %-ra nőtt. Bővebben

Történelem

A település a 12. században keletkezett, első írásos említése 1221-ben „Simon” alakban történt. 1374-ben „Symoni” néven szerepel korabeli forrásban. A Lórántffy család birtoka volt, majd a 17. század közepéig a Rákócziaké. A 18. században a Vass és más családok birtoka. A 16. és 17. században birtokosai gyakran változtak, a török hódoltság a 17. század elejére a harmadára csökkentette jobbágyainak számát. Bővebben

Mai jelentősége

A községben 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskola és magyar óvoda található. Református temploma régebbi alapokon barokk-klasszicista stílusban épült 1790-ben, a klasszicista Bíró-kúria a 19. század első felében épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SIMONYI. Magyar falu Gömör Várm., földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dobóczhoz közel, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai jelesek; patakja is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Simony, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyében, Serkéhez 1/2 órányira, a Rima mellett: 7 kath., 568 ref. lak., ref. anyaszentegyházzal, első osztálybeli határral. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Simonyi, rimamenti magyar kisközség, 159 házzal és 673 ev. ref. vallású lakossal. Ez is a Lórántffiak ősi birtoka; a XVII. század feléig e családé volt. Már a pápai tizedszedők jegyzékében merül fel Sinan eltorzított néven. Későbbi földesurai a Rákóczyak, a Korniss, Vécsey, Vay, Czegey, Vass, Inczédy, Bethlen és a Kemény család, most pedig özv. Biró Pálnénak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rimasimonyi. A pápai tizedjegyzékek Sinau néven emlékeznek meg a községről. I. Lipót koráig a Lórántffy nemzetséget uralta. Később a Rákóczi-, Korniss-, Vécsey-, Vay-, Csegey-, Inczédy-, a Bethlen- és a Kemény-családok itt gyakoroltak földesúri jogokat. A községben újabban özv. Biró Pálnénak volt itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom a protestáns-mozgalom első évtizedében épült. Bővebben