Runya

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében fekszik, Sajólénártfalvától 8,5 km-re északra, Tornaljától 8 km-re délnyugatra. Áthalad rajta a Gömörfügét (5 km) Sajólénártfalvával összekötő mellékút, mellékút köti össze Méhivel (3 km). Határa dombos, 160-280 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Baraca, északról Gömörfüge és Oldalfala, keletről Méhi, délről pedig Hanva községekkel határos. Keleti határának egy részét a Runya-Gömörfüge országút és a Sajó folyó töltése alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (12,05 km²) 1910-38-hoz képest (12,58 km²) 4,2 %-al csökkent.

Népesség

1910-ben 481, 1921-ben 486, 1938-ban pedig 510, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után kárpátaljai és romániai, evangélikus szlovák családokat telepítettek a községbe, ezzel megváltozott etnikai arculata, magyar többségét azonban napjainkig megőrizte (2011-ben 62,6 %), a szlovákok a lakosság egyharmadát alkotják (33,5 %), arányuk stabil (1991-ben 33,3 %). Bővebben

Történelem

A község területén már a hallstatti korban is éltek emberek. A mai települést 1266-ban „Runya, Runa” alakban említik először, a Hanva-nemzetség sajómenti szállásbirtokainak legfelső határán alakult ki, feltehetőleg a 12. század első felében. 1340-ben „Nogrona”, 1384-ben „Kysrunya alias Kyshanwa, Nogrunya, Kysronua alias Kyshanua” néven szerepel a korabeli forrásokban. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik, határában napkolllektoros erőmű található. Református temploma 1877-ben épült mai formájában. A 18. századi eredetű Soldos-kúria mai alakját 1889-ben nyerte el (az egykor a községben található négy kúria közül egyedüliként maradt fent, ma romos állapotban van).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RUNYA. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Zsóldos, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Baraczának szomszédságában, Sajó vize mellett, mellynek filiája; határbéli földgye jó termékenységű, hasznos piatzozása közel van, legelője elég, fája is van mind a’ kétféle, malmok a’ határban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Runya, magyar falu, Gömör vgyében, Oldalfala és Hanva helységek közt rónaságon, nem messze a Sajó vizéhez fekszik, ref. templommal. A lakosok száma 703-ra megy mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 7 5/8 urbéri, 38 majorsági telekből; van 6 majorsági jobbágy, 10 zsellér és 11 lakó; 700 hold elpusztult erdő s legelő, 250 kapás majorsági, és 50 kapás dézmás szőlő; szántófölde bőven termi a jó tisztabuzát, s egyebet, rétje jó és bő takarmányt ad. A lakosok a szarvasmarha-, ugy a lótenyésztésnek is kedvelői. Birják és lakják ezen helységet Zsoldos, Hevessi urakon kivül a Nagy, Pongó, Szemes, Csabai, Dávid, Csiszár ns családok. Ut. post. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Runya, a tornallya–bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 108 házzal és 511 ev. ref. vallású lakossal. E község nevével már 1323-ban találkozunk Rwnna alakban, a mikor Hanvay Miklós és Hunch Ádám, János és Sándor egyezséglevélben van róla szó. 1427-ben a runyai Soldos család a földesura. 1550-ben Ferdinánd király új adománylevelet ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Runya. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hurókapuszta, Madzagpuszta, Petykepuszta, Szelespuszta, Temetőaljapuszta. A község területe 2186 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 510.