Sajókeszi

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Gömöri-teraszok kistájon fekszik, a Putnoki-dombság nyugati lábánál, Tornaljától 10 km-re délkeletre, Sajószentkirálytól 7 km-re északkeletre. Zsákfalu, egyetlen Kövecsesről (3 km) ide vezető úton közelíthető meg. Határa két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, melyeket Hubó területe választ el egymástól: Kövecsesből és a magyar határ mellett húzódó, a Putnoki-dombság 355 méterig magasodó dombvidékén fekvő Szentdemeterből. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával területének egynegyedét elveszítette (határa 9,88 km²-ről 7,36 km²-re csökkent). 1950 után a szomszédos Kövecsessel végrehajtott területcsere után területe 30 hektárral gyarapodott (7,66 km²-re). Két kataszteri területre oszlik: Sajókeszi (3,56 km²) és Szentdemeter (4,09 km²).

Népesség

1910-ben 222, 1921-ben 256, 1938-ban pedig 270, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népességének több mint felét elveszítette (1938-2001 között 270 főről 118-ra csökkent). 2001-2011 között ez a folyamat megfordult, a község lakosságszáma 10 év alatt csaknem duplájára ugrott, ugyanakkor teljes nemzetiségi kicserélődés figyelhető meg (a magyar nemzetiségűek aránya 67,8 %-ról 11,6 %-ra esett, a romáké 16,1 %-ról 83,3 %-ra ugrott). Bővebben

Történelem

Annak a vidéknek a központi települése, melyet a Sajó mellett a 10.-11. században a Keszi-törzsről leszakadt töredékek szálltak meg. A települést 1232-ben említik először. 1247-ben "Kezew, Kezw", 1323-ban "Kezyw", 1347-ben "Rekche a. n. Kezw" alakban említik a korabeli források. Kezdetben a Zágráb-Korpás nemzetség, majd1412-ben a Czinege család birtoka, a 15. Bővebben

Mai jelentősége

A község egyike a járás legszegényebb, fokozottan hátrányos helyzetű lakossággal és magas munkanélküliséggel rendelkező, roma etnikai gettóvá vált, periférikus fekvésű falvainak. 1814-ben épült református temploma romokban áll.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Sajó Keszi. Elegyes falu Gömör Várm. földes Ura Dancs Urak, lakosai reformátusok, fekszik Náprágy, és Lenke mellett, szőlő hegye meg lehetős bort terem, gyüműltsösei jelesek, határjában földgye, és réttye közép termékenységű, piatza 5 mértföldnyire Rozsnyón, fája kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sajó-Keszi, magyar f. Gömör vgyében, egy szük völgyben fekszik, nyugot felé Kövecses helységgel határos. Van benne reformatus templom; lelkek száma 305, kik mind reformatusok s eredet-szülte magyarok. Van benne 3 6/8 urbéri telek, 3 majorsági telkes gazda, 6 4/8 majorsági telek, 19 zsellér, majorsági szőllő 35, dézmás, 33 kapás; 150 hold erdő. Szántófölde mindent megterem, – rétje nem a legrosszabb takarmányt ad; van jó és bő legelője; a marhatenyésztésnek a lakosok kedvellői. Birják ezen helységet: Abaffi, Mumhárt, Pogonyi és Dancs urak. Ut. p. Putnok.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sajókeszi, a bánréve-dobsinai vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 52 házzal és 266 ev. ref. vallású lakossal. E községről 1412-ben Kezy alakban történik említés, a mely időben a kövecsesi és málasi Czinege család a földesura. De ez időtájt már a Dancs család is birtokosa s rajta kívül a Szentkirályi család is részbirtokos; igényt tart reá a mellétei Barna család is. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sajókeszi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Keszilag, Szentdemetertanya. A község területe 1269 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 270.