Sárkányfalva

A község a Garammenti-hátság keleti oldalának dombvidékén, a Párizs-patak völgyében, a Bélai-dombok északi lábánál fekszik, a Köbölkutat és Kőhídgyarmatot összekötő mellékút mentén, előbbitől 4,5 km-re keletre, utóbbitól 9 km-re nyugatra. Településrészei, Sárkányfalva és Gyiva, egymástól 1 km-re fekszenek, Gyiva a Párizs völgyében, Sárkányfalva valamivel magasabban, a Béla-dombok északi lejtőjén. Nyugatról Köbölkút és Szőgyén, északról Bart, keletről Libád, délkeletről Béla, délről pedig Szőgyén községekkel határos. Déli határát az 509-es főút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). 1976-ban hozzácsatolták Gyiva községet. A község két kataszteri területre oszlik: Sárkányfalva (4,98 km²) és Gyiva (8,66 km²). Területe 1939-hez képest 52 hektárral gyarapodott (4 %) a szomszédos Szőgyéntől átcsatolt terület révén.

Népesség

Sárkányfalvának és Gyivának együtt 1910-ben 642, 1921-ben 798, 1939-ben pedig 734, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Népességének csaknem felét 1939-1991 között elveszítette, majd 1991-2011 között a népességcsökkenés tovább folytatódott (7,6 %-al, 396-ról 366-ra csökkent a lakosságszám). A lakosság túlnyomó többsége (72,1 %) ma is magyar nemzetiségű, de a szlovákok aránya 1991-2011 között megháromszorozódott (5,3 %-ról 15,8 %-ra). A romák aránya 15,8 %. A lakosság háromnegyede (75,1 %) római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 77,6 %-a (284 fő) élt Sárkányfalván, 22,4 %-a (82 fő) pedig Gyiván.

Történelem

A falut 1247-ben Sarkan néven említették először. A Hont-Pázmány nembeli Becsend birtoka volt. Később a Pilis és Vécsey, majd a 15-16. században a Kapy és más családoké volt. A 17. században a Pálffy, Csery, Keglevich, a 18. században a Gyulay, a 19. században pedig a Koller, a Bertók és a Baldóczi családoké. A 20. században a Boronkayaké. 1593-ben 2, 1647-ben 4 portája adózott. Bővebben

Mai jelentősége

Szűz Mária nevének szentelt római katolikus temploma 1810-ben épült, a ma szállodaként működő Boronkay-kastély a 19. század elején épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SÁRKÁNY. Tót falu Esztergom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Köbölkúthoz nem meszsze, mellynek filiája, Szölgyénhez sem meszsze; határja jó, legelője alkalmatos, vagyonnyai külömbfélék, piatza Esztergomban. GYIVA. Gyéva. Magyar falu Esztergom Vármegyében, földes Ura Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sárkányhoz közel, Köbölkúttól sem meszsze, legelője elég, fája épűletre, piatzozása Esztergomban, fogyatkozásai, hogy földgyeit a’ hegyeken, és réttyeit is néha a’ záporok járják, mellyek miatt, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sárkány, magyar falu, Esztergom, az uj rend sz. Komárom vgyében, kies völgyben, Gyiva, Libád, Béla, Köbölkut és Magyar-Szölgyén közt, Esztergomhoz 1 1/2 mfd. Lakja 298 kath., kiknek helyben egy dombon egyházuk van, melly Köbölkut fiókja. Határa dombos, de termékeny, részint televény, részint agyag föld lévén. A falu mellett levő rétség már kiszárittatott. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sárkányfalva, kisközség, a Párizs patak mellett. Van benne 67 ház, 406 magyar ajkú és róm. kath. vallású lakossal. Határa 1509 kat. hold. A Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtoka, melyet az e nemzetségből származó Bechend bán fiai 1287 előtt sógoruknak, a Pilis nemzetségből származott Miklós comes fia Demeternek adtak, a ki ezt a birtokot 1287-ben a Zovárd nembeli Vécs fia Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek adta el 35 márkáért. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sárkányfalva. Már az Árpádok idején lakott hely. Első írott említése 1287-ből való, amikor is a Pilis-nembeli Miklós comes fia, Demeter itteni birtokát a Zovard nembeli Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek eladja A XV. században a Kapy-család kezén találjuk. Későbbi birtokosként szerepel még itt Attyay Miklós kanonok, Károly Ferenc, a Csernaházy-, Csery-, Keglevich-, Telegdy-, Komáromy, Bessenyey-, majd a báró Gyulay-, Missich-, Paksy-, Boronkay-család. Bővebben