Stósz

Stósz a Felső Bódva-völgyben, a Bódva bal oldali mellékágának, a Stószi-pataknak (Štósky potok) a partján, 445 méteres (határa 370-1045 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Drieňovec-hegy (Tinekelbaum, 672 m) déli lábánál, Szepsitől 24 km-re nyugatra, Jászótól 15 km-re, Kassától 45 km-re nyugatra, Szomolnoktól pedig 13 km-re délkeletre. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1871-ben városi címét (melyet 1696-ban szerzett) elveszítve nagyközséggé vált. 1881-ig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegye Szepsi székhelyű Csereháti járásához. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Tátra megye, Gölnicbányai járás). Területe (1910-ben 31,60 km², 1921-ben és 2011-ben egyaránt 31,36 km²) az elmúlt évszázadban csak kis mértékben változott.

Népesség

A községnek 2011-ben 739 lakosa volt, melynek 84,3 %-a volt szlovák, 4,1 %-a (30 fő) német és 0,7 %-a (5 fő) magyar nemzetiségű (2,3 %-a – 17 fő – magyar anyanyelvű). A német anyanyelvűek száma (59 fő – 8,0 %) csaknem kétszerese volt a magukat német nemzetiségűnek vallókénak. 2013-ban a lakosság 22 %-a a roma etnikumhoz tartozott. Az alapításától kezdve német (mánta) lakosságú község lakóinak többsége a második világháború utáni kitelepítésekig német nemzetiségű volt (1880-ban 91,8 %, 1930-ban 60,2 %). Bővebben

Történelem

Stósz a 13. század közepén jött létre, német hospesek (favágók, bányászok és szénégetők) településeként. Első telepesei Elzászból és Stájerországból érkeztek, más források szerint Szászországból. Bár néprajzilag a Bódva-völgyi mánta települések egyike, a helyi nyelvjárás közelebb áll a Gölnic-völgyi „gründler” német nyelvjáráshoz. A település kezdetben a jászói premontrei prépostsághoz tartozott, 1331-től a szepesi Szomolnok bányavároshoz került és egészen 1881-ig Szepes vármegyéhez tartozott. Bővebben

Mai jelentősége

A község nagy hagyományokra visszatekintő késgyártása és fémmegmunkáló ipara 2000-ben a Sandrik-gyár csődjével megszűnt. Ma legfontosabb gazdasági ága az erdőgazdálkodás és a stószfürdői klimatikus gyógyfürdőhelyre irányuló idegenforgalom, a Šikmá stráň dűlőben sípályát is kialakítottak. Stószon szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda, Stószfürdőn pedig magán alapiskola működik. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

STÓSZ. Nemet Város Szepes Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik az ország úton, Szomolnokhoz 3/4 mértföldnyire; határját bányái nevezetesítik, vidékje hegyes, és erdős.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Stósz, német bányaváros, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz délkeletre 1 órányira, magas hegyek közt, a jászói országutban, 876 kath., 591 ev. lak. Kath. és evang. templom. Gazdag vasbányák. Vashámorok, mellyekben évenként 5000 mázsa készittetik. F. u. a kamara.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Meczenzéftől nyugatra, a völgy felső végén, közel a szepesi határhoz a harmadik régi szabadalmas bányaváros, Stósz (régebben Hegyalja) német lakosú nagyközség van 1.000 métert meghaladó s rengeteg fenyőerdőséggel borított hegyektől környezve. Az 1881-ig Szepesmegyéhez tartozott gyárváros nevét a II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza utáni korszakban németesítették el. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

SZABADALMAZOTT bányaváros, nagyközség. Abauj-Torna vármegye észak-nyugati sarkában, a szepesi határon, Alsó-Meczenzéftől 10 kilométernyire, a Bódvavölgy fejénél. 1881 évben csatoltatott át Szepesmegyéből. Területe 5448 kat. hold. Van 202 háza, 1061 lakosa, kik 51 magyar és 15 tót kivételével németek. Vasutja még nincs, azonban a szepsi-meczenzéfi vonalnak Stószig való kiépitése tervbe van véve. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Stósz, v. Abaúj-Torna vm. (Štós, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. jászói esp. ker-ében. - 1500: már létezett. Tp-át ismeretlen tit-ra sztelték. Mai Nep. Szt János-tp-át 1907: építették. Anyakönyvei 1693-tól. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném. ** Gerecze II:88. - Schem. Ros. 1913:81. - Divald 1999:288.

Helységnévtár

Stoósz, RK. 754 Rozsnyó, gk. 9 Helcmanóc, ÁG 305 Tisza, ref. 8 - .