Szántó

A község az Ipolymenti-hátság északi részén, a Búr-patak völgyében, 150 méteres tengerszint feletti magasságban, a Gércsi-domb (202 m) lábánál fekszik, Lévától 16 km-re délkeletre, Ipolyságtól 20 km-re északnyugatra, Báttól 17 km-re délre. Az 1964-ben egyesített Szántó és a tőle délkeletre található Hévmagyarád mára egybeépültek, a két településrész alkotja a községközpontot, a szántói gyógyfürdő választja el őket egymástól. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1964-ben Szántó és Hévmagyarád egyesítésével jött létre. Elődközségei 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartoztak (Szántó 1880-ban még a Báti járáshoz tartozott). Az első Csehszlovák Köztársaság idején Szántó és Hévmagyarád egyaránt a Korponai (Ipolysági) járáshoz tartozott. Bővebben

Népesség

Szántó a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század elején még vegyes magyar-szlovák, mára nyomórészt szlovák lakosságú község. 2011-ben 758 lakosa volt, melynek 86,8 %-a volt szlovák, 7 %-a (53 fő) pedig magyar nemzetiségű. A 19. század végén Hévmagyarád magyar (1880-ban 59,8 % magyar, 33,8 % szlovák), Szántó pedig szlovák (57,1 % szlovák, 37,1 % magyar) többségű falu volt, 1910-ben már Szántón (78,6 %) és Hévmagyarádon (76,2 %) egyaránt magyar többséget mutatott ki a népszámlálás. Bővebben

Történelem

Szántó első írásos említése 1269-ből származik, ekkor Zanthow néven szerepelt, neve a magyar „szántó” névből ered és földművelésre kötelezett szolgálónépekre utal. 1315-ben Zanto, 1428-ban Zantho alakban említették. A középkorban a pilisi apátság birtoka volt, egészen 1552-ig, a drégelyi vár elestéig. 1569-ben visszakerült a pilisi apátság birtokába, majd 1613-1643 között újra török uralom alá került. Bővebben

Mai jelentősége

Alkalikus, szénsavas ásványvizéről és mozgásszervi bántalmakat gyógyító vizű fürdőjéről országszerte ismert település. Szlovák tannyelvű alapiskolája és óvodája a szántói településrészen található. Szántó Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1755-ben, evangélikus temploma pedig 1911-ben épült. A szántói travertínókúp 1958 óta védett természeti emlék. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÁNTÓ. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nádashoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék. MAGYARAD. Magyarovce. Magyar falu Hont várm. földes Urai Gosztonyi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Deméndhez nem meszsze, és annak filiája, határjában vagyon legelője elég, szőlő hegye közpszerű, fája tűzre, és épűletre van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szántó, magyar-tót falu, Lévához 1 1/2 mfd. Honth vmegyében, 179 kath., 96 evang. lak. Vendégfogadó. Szőlőhegy. Határjában több ásványos vizek találtatnak mellyek még vegytanilag meg nem vizsgáltattak. Savanyu vizét hasznosnak tartja a köznép a gyermek giliszták ellen; – egyébiránt a szarvasmarha is nagyon szereti. F. u. a cisterciták. Van saját postahivatala, s váltás Ipolyság és Báth közt. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Régebben a szalatnyai forrás vastartalmú savanyú vize volt a leghiresebb; erejét azonban az 1858-iki földrengés nagyon meggyöngítette s ma már a szántói vízé az elsőség. E vizet még nem régiben a híres szalatnyai víz czégére alatt árúlták; ma már a szalatnyait is szántóinak keresztelik. Az országos hírű szántói víz tiszta, szénsavas, kellemes ízű, fölfrissítő hatású. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szántó, búrmenti magyar kisközség, 66 házzal és 449 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolyszakáloson, postája helyben van; régiségéről több oklevél emlékezik meg; a 12. században már jelentékeny hely volt, a mit az az oklevél bizonyít, melylyel a falut, 72 zsellérházzal és 40 ekényi földdel, Adorján fia, István, elhalt testvére — Eusidin — e birtokát a garammelléki benczéseknek adományozta. Bővebben

Helységnévtár

Szántó, rk. 283 Nádas, ág. 77 Csánk, ref. 10 Bori, izr. 10 Ipolyság. Magyarád, rk. 221 Deménd, ág. 52 Csánk, ref. 18 Bori, izr. 20 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Elütő vonása az Ipoly-völgyi telepeknek a fentebb említett folyóvölgyi községektől az, hogy kevés kevert lakosságú község van ezen a vidéken. A nyelvhalár élesen húzható meg egy-egy völgyben fekvő falu határa mellett. Alig pár kilométernyi távolságra egymástól tiszta szlovák és tiszta magyar községeket találunk. Az említett községek közül csak Szántó maradt Szlovákiában, a többi a bécsi döntéssel felszabadult. Bővebben