Szinyér

A község a Bodrogköz északnyugati részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Rad keleti szomszédságában, a Körtvélyest (3 km) Bollyal (6 km) összekötő országút mentén. Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, legdélebbi, a 79-es főúttól délre eső része szikes legelő (Nagy-rét). Nyugatról Rad, északról Zétény, keletről Véke és Bodrogszentes, délről pedig Kisgéres (Keresztúrpuszta katasztere) községekkel határos. Nyugati határának egy részét a Sebes-patak, északi határát pedig a Ticce-patak és a Görbe-tó alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (5,26 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 344, 1921-ben 315, 1938-ban pedig 397, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 11 %-os lakosságszámcsökkenés (263 főről 234-re) figyelhető meg. Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 88,9 %) napjainkig megőrizte, a szlovákok aránya 1991-2011 között 1,9 %-ról 9 %-ra nőtt. A lakosság többsége (62,0 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 14,5 %, a görög katolikusoké 12,0 %. 2001-ben a lakosság 8 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek.

Történelem

Területén honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel, ez a falu korai magyar betelepülését bizonyítja. Mivel azonban neve szláv eredetűnek tűnik, valószínűleg első lakosai még szlávok lehettek. Már 1311-ben feltűnik itt egy "Scynereg" név, mely 1319-ben "Sciner" alakban megismétlődik, ezek forrásai azonban még nem említik egyértelműen mint települést. Bővebben

Mai jelentősége

Római katolikus temploma 1968-1976 között épült modernista stílusban, református temploma pedig 1993-ban archaizáló stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZINYÉR. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rádhoz nem meszsze; határja is ollyan, mint Rádé, réttye kevés, hanem némelly szükségeit tóldgya az Eszenkei pusztából.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szinyér, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, 141 r., 77 gör. kath., 120 ref., 9 zsidó lak. Szántófölde 410 hold, s bő termékenységü. F. u. Sós, Tiszta s m. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szinyér, magyar kisközség a Bodrogközön. 65 háza van, 335 lakossal, kiknek nagyobb része római katholikus. Postája Rad, távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. A Szinyéri család ősi fészke és névadó községe. A hagyomány szerint várkastélya is volt, melynek azonban ma már nyoma sincsen. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják „Szynyr” birtokába. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szinyér. A Szinyéry-család ősi fészke. A XV. században azonban már a Csekeyek, Imreghiek, Csebiek, Pálócziak, Czékeiek birtokolják. Ez időből Szynyr és Zinyir alakban jegyzik fel. Későbbi birtokos még itt az Eödönffy, Bánffy, Czékey, Tárczay, Dobó, Barkóczy, Soós, Vinnav. Melith, Tiszta, Szikszay, Liszy és Frölich család. Hozzátartozik Cigánytanya. A község területe 914 kat. hold s lakói nak száma a visszacsatoláskor 397.