Tornahorváti

A község a Tornai-dombság nyugati részén, a Bódva völgyében, a Bódva-patak jobb partján fekszik, Tornától 6 km-re délre. Mellékutak kötik össze Bódvavendégivel (2 km) és Tornaújfaluval (2 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyhatodát erdő borítja. Nyugatról Hídvégardó, délről Tornaszentjakab, északról Bódvavendégi, keletről pedig Tornaújfalu községekkel határos. Déli és nyugati határa államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). Bővebben

Népesség

1910-ben 259, 1921-ben 235, 1938-ban pedig 246, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-2001 között népességének több mint felét elveszítette, 2001-2011 között tovább csökkent az elöregedő falu lakosságszáma (114 főről 102-re). 2011-ben a lakosság 74,5 %-a volt magyar, 25,5 %-a (2001-ben még 14 %-a) szlovák nemzetiségű, ugyanakkor csaknem a teljes lakosság magyar anyanyelvű volt (95,1 %). Bővebben

Történelem

A falu első írásos említése 1273-ra datálható, ekkor Horuati néven említi IV. László király adománylevele. A név valószínűleg egykori horvát nemzetiségű telepeseire utal. A középkorban a tornai várbirtok részét képezte. 1567-ben a falu puszta volt, ekkor Szádvár uradalmához tartozott, később a Keglevich és a Zichy családokhoz. 1648-ban már fatemplom állt a faluban. Bővebben

Mai jelentősége

Szűz Mária mennybevételének szentelt görög katolikus temploma 1765-ben épült barokk stílusban. A faluban egy 200 éves védett tölgyfa is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HORVÁTI. Horvácsik. Tót falu Torna Várm. földes Ura G. Keglevics Uraság, lakosai katolikusok, és oroszok, fekszik Boldva vize partyán Tornához 2/4 mértföldnyire, Hidvég Ardónak filiája, ki pusztíttatván hajdan az Ozmanok, és Tatárok által, sokáig pusztán állótt, mig G. Keglevits Uraság, mostani lakosaival új életre nem hozatta, földgye termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája tűzre, és épűletre van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Horváthi, orosz-magyar falu, Abauj-Torna vmegyében, Tornához délre 1/2 órányira: 101 romai, 294 g. kath., 73 ref. lak. Görög. k. anyaszentegyház. Termékeny határát a Bodva nedvesíti; rétjei kétszer kaszálhatók; erdeje elég. F. u. gr. Keglevich. Ut. p. Rozsnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

E népes völgy községei közűl említendőbbek: Horváti és Bódva-Vendégi, mindkét hely márványbányával; továbbá Hidvég-Ardó; lentebb a megye határszélén Szőllős-Ardó régi csúcsíves és kőfallal kerített református templommal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Horváti, 54 házzal, 281 magyar lakossal. Postája Hidvég-Ardó, távirója Torna. Katholikus temploma volt már 1648-ban, de csak fatemplom volt. Ennek a helyére épült 1761-ben a ma is fennálló szentegyház. A községnek igen szép szürke márványbányája van. Földesurai az 50-es években, gróf Keglevich Zsigmond és gróf Zichy Ferraris Bódog voltak, jelenleg Dreher Antal.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tornahorváti. Azelőtt Horváti. Eredete és története ismeretlen. A község területe 573 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 246.