Zeherje

A község a Gömöri-medence északi peremén, a Ratkói-hegység legdélebbi vonulatának déli lábánál fekszik, Rimaszombattól 5 km-re északkeletre. Zsákfalu, egyetlen a 16-os országos főútról leágazó 2 km-es mellékúton közelíthető meg. Határa dombos, mintegy negyedrészt erdővel borított, 230-430 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület. Nyugatról, délről és délkeletről Rimaszombattal (Bakti, Rimaszombat és Alsópokorágy katasztere), keletről Vámosbalog, északkeletről pedig Perjése községekkel határos. Déli határát a 16-os főút (Rimaszombat-Tornalja szakasz) vonala alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1976-1990 között Rimaszombathoz tartozott. Területe 1910-38-hoz képest (6,84 km²) csak minimális mértékben változott (6,81 km²).

Népesség

1910-ben 363, 1921-ben 346, 1938-ban pedig 409, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának jelentős részét kitelepítették, ezzel alapvetően megváltozott nemzetiségi arculata. 1991-ben már szlovák többségű volt, 1991-2011 között a szlovákok aránya 56,4 %-ról 65,7 %-ra nőtt, a magyaroké 31,2 %-ról 31,7 %-ra. A lakosság csaknem egyharmada (29,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az eredetileg túlnyomórészt református vallású (1921-ben 83,2 %) községben 2011-ben a lakosság 53,6 %-a volt római katolikus, 10 %-a református vallású, a felekezeten kívüliek aránya 16,9 % volt.

Történelem

A falut 1320-ban „Zeharie” alakban említik először. 1413-ban „Zeherye” néven említik. A 15. században a Derencsényi család birtoka, a 17. századtól osgyáni nemeseké. 1441-1460 között a husziták uralták, ekkoriban épült gótikus temploma is. Lakossága a 16. században református hitre tért, egyházközsége (melyhez Alsó- és Felsőpokorágy is hozzátartozott) 1653 körül alakult. Bővebben

Mai jelentősége

A 15. században eredetileg gótikus stílusban épült református templomát a 19. században átépítették (a templom tornya 2003-ban összedőlt, ma romos állapotban van).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZEHERJE. Zahorovcze. Magyar falu Kis Hont Várm. földes Urai B. Lusinszky, és több Urak, lakosai reformátusok, fekszik Rima Szombatnak szomszédságában, és annak filiája, hegyes helyen, a’ hol régenten Bakos Familiának kastéllya vala, határos Perjessel, és A. Pokoraggal is; határja 3 nyomásbéli, búzát, zabot, és rozsot bőven terem, réttye kevés, erdeje kitsiny, szőleje gyenge bort terem, mindenféle gyümöltsökkel bővelkedik, piatza Rima-Szombatban; lakosai fuharozással is keresnek pénzt; nagy szárazságban ki száradván kúttyai, sokszor vizek nints.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zeherje, Gömör-Kis-Honth v. magyar f. ut. p. Rimaszombathoz keletre egy órányira: 26 kath., 228 ref. lak. Ref. anya sz. egyház. Szőlőhegye, s termékeny szántófölde. Az osgyáni uradalomhoz tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zeherje, Rimaszombat közelében fekvő magyar kisközség, 88 házzal és 371 ev. ref. vallású lakossal. E község 1233–37 közt már a pápai tizedszedők jegyzékébe is fel van véve. 1413-ban, a mikor a Derencsényiek a földesurai, Zerhew néven említik. Későbbi birtokosai az osgyáni Bakosok, a Korponayak, a br. Luzsénszky, a Szakall, Polgáry, Rakovszky és Csemniczky családok. Református temploma a reformáczió korában már fennállott, de azóta több izben megújították. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zeherje. A legrégibb gömörmegyei községek közé tartozik. A pápai tizedszedök is nyilvántartják már az 1233—37. években. 1413-ban a Derecsényiek birtokában van a község. Később a Rákosok és Korponayak, a báró Luzsénszky-, a Szakáll-, Polgáry-, Rakovszky- és Csemniczky-családok gazdálkodtak rajta. Ref. temploma a reformáció idejében már fennállott, azóta többször restaurálták. Külterülei lakott helyei: Barányipuszta, Cigánytelep, Eresztvénypuszta, Lengyelszöllő. A község területe 1189 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 409.