Alsólóc

Jogtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, a polgári eljárásjog nemzetközi hírű tudósa.

Felsőfokú tanulmányait a pozsonyi királyi jogakadémián kezdte meg, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1887-ben vette át jogtudományi doktori oklevelét. Közben tanulmányutat tett Franciaországba és Németországba.

Ügyvédi vizsgái letéve, 1887-től 1889-ig ügyvédjelöltként dolgozott, majd rövid ideig a budapesti királyi törvényszéken volt joggyakornok.

1890-től 1893-ig a kecskeméti református jogakadémián tanított római jogot. 1893-tól 1905-ig a nagyváradi jogakadémián oktatott kereskedelmi, váltó- és perjogot. Ezzel egy időben, 1895-ben kereskedelmi jogból magántanári képesítést szerzett a fővárosi tudományegyetemen. 1903-tól már mint a magyar polgári eljárásjog nyilvános rendkívüli, 1907-től nyilvános rendes tanára oktatott a pesti katedrán egészen haláláig. 1909–1910-ben a jog- és államtudományi kar dékáni tisztét is betöltötte.

Pályája kezdetén elsősorban kereskedelmi joggal, a pénzbeli követelések jogi rendezésével (értékpapírok, váltók, csekkek stb.), a biztosítási jog egyes kérdéseivel foglalkozott. Jogtudósi munkássága a későbbiekben a magánjog, elsősorban a polgári eljárásjog vizsgálatára irányult. A magyar polgári perjogról 1913-ban megjelent, közel ezer oldalas munkája évtizedekig a téma alapművének számított, Nizsalovszky Endre átdolgozásában a harmadik kiadást is megérte (1940-ben).

1920-ban Magyary szerkesztésében indult útjára a Polgári Törvénykezési Jog Tára című kiadványsorozat. A hazai és nemzetközi polgári és büntetőeljárás-jog átfogó vizsgálata mellett behatóan foglalkozott annak egyes részkérdéseivel is (perrend, beismerés, fellebbezés, felülvizsgálat stb.).

Tudományos tevékenységéért halála után, 1929-ben az MTA nagydíjával tüntették ki.

Főbb művei: A kiadói ügylet, 1893; A magyar polgári peres eljárás alaptanai: A perbeli cselekvények tana, 1898; A magyar polgári perjog nemzetközi vonatkozásai,1902; Értékpapírok a polgári törvénykönyv tervezetében: Adalékok az okiratok tanához, 1902; A perbeli beismerés, 1906; Újabb irányok a nemzetközi perjogban, 1907; Magyar polgári perjog, 1913; A végrehajtási jogsegély Magyarország és Ausztria közt, 1914; A nemzetközi bíráskodás a magyar jogban, 1917; A nemzetközi bíráskodás, 1918; Die internationale Schiedsgerichtsbarkeit in Völkerbunde, 1922; A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar jogtudomány, 1926; La jurisdiction de la Cour permanente de justice internationale, 1938; Magyary Géza összegyűjtött dolgozatai a polgári eljárás, a magánjog és a kereskedelmi jog köréből I–II., 1942.

Budapesten hunyt el 1928. október 9-én