Barossháza

Politikus, közlekedési és kereskedelmi miniszter.

Középiskolai tanulmányait Léván és Esztergomban, a jogot Budapesten végezte el. Már fiatalon igen energikus és határozott közéleti szereplő volt. Trencsénben lett megyei tisztviselő. Itt lapot alapított és szerkesztette magyar, német és részben szlovák nyelven. Ebben bátran bírált, főleg közigazgatási visszásságokat.

1875-től mint szabadelvű párti képviselő Tisza Kálmán híve volt. 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886. december 29-től 1889. június 15-ig közmunka- és közlekedésügyi, ezután 1892. május 8-ig kereskedelemügyi miniszter.

Parlamenti képviselőként a közoktatás, a gazdaság és a közlekedés fellendítése érdekében buzgólkodott, miniszterként pedig erős kézzel és következetesen igyekezett megvalósítani nagyszabású terveit. Büszkén vállalta a „vasminiszter” jelzőt, ahogyan a sajtóban gyakran emlegették. Baross Gábor megreformálta a vasúti díjszabásrendszert, elindította a Vaskapu-csatorna építését a Dunán, az ő kezdeményezésére kezdték kiépíteni az Adriai-tengeri Fiume kikötőjét, létesítettek Budapest és Bécs között telefonkapcsolatot és alapították meg a Postatakarékpénztárt.

Fontos feladatnak tartotta az ország közlekedési és informatikai infrastruktúrájának a kiépítését, új gyárak és gazdasági vállalkozások alapítását és az ehhez szükséges szakemberek képzését is. Több mint 50 iskola elindítása kapcsolódik a tevékenységéhez. Megalapította a Postatakarékpénztárt, egyesítette a postát és a távírdát, kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást. Nagy figyelmet fordított a hazai termékek népszerűsítésére, ennek érdekében hozta létre a Kereskedelmi Múzeumot, amely kezdetben afféle mintaraktárként szolgált.

Gyakran személyesen felügyelte az elképzelései nyomán elkezdett munkálatokat, és egy ilyen körút alkalmával a Vaskapunál megfázott és miután állapotát nem vette komolyan, a betegség elhatalmasodott rajta és az orvosok már tehetetleneknek bizonyultak. Szülőfalujához közel, az Illava melletti Klobusicon a magyar állam által építtetett mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

Budapesten hunyt el 1892. május 9-én.