Barsvörösvár

Vidéki kereskedőcsaládban született; pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben.

1900-ban Budapesten műhelyt nyitott, majd műtermet bérelt és épületszobrász lett. 1907-ben ő készítette el a Liszt Ferenc Zeneakadémia homlokzatának szobrait. 1908-ban Alfonz spanyol király látogatásakor őt kérték fel az Andrássy úti diadalkapu megtervezésére. Ezután kapott meghívást  Mexikóba. Az  első világháború kitörése előtt felépítette zebegényi nyaralóját, mely sajátos remete-lakként szolgált.

 1927-ben Eliel Saarinen meghívására Amerikába ment. Detroitban dolgozott. Idővel beválasztották az USA Építészkamarájába.  1930-ban közel-keleti utazást tett Konstantinápolytól Jeruzsálemig, a keresztes hadak útján, lóháton. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon-templom rekonstrukciós munkáihoz. (Ezt a tervét a British Museum őrzi.) Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz.  1932-ben hazatért Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola tanára és a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett.  1937-ben végleg Zebegénybe költözött. 1941. május 6-án munkanélküliként, Budapesten halt meg.

Bejárta a világot, igazi „világpolgár” volt. „Magyar sors”, hogy míg külföldön neves építészként dolgozhatott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Mexikóvárosban a Mexikói Opera és Nemzeti Színház számára belsőépítészeti és díszszobrászati munkákat tervezett. Magát az épületet még 1904-ben kezdték építeni, de a közben kitört forradalom és egyéb okok miatt csak 1932-ban folytatták és 1939-ben fejezték be, de akkorra már a Szépművészetek Palotája lett belőle.

1933–1940 között az elsüllyedt Atlantisz rekonstrukciójával kapcsolatosan egy több mint 600 oldalas tanulmányt készített Mi vagyunk Atlantisz címmel – ezt nem sokkal halála előtt fejezte be. A szövegét németül írta, az angol nyelvű összefoglalót Angliába küldte, a tartalomjegyzéket Amerikába. Felvázolta Atlantisz modelljének a tervét is, ebből egy lenyűgöző méretű makett készült, amelyet a velencei Építészeti Biennálén, és 2002-ben az Iparművészeti Múzeumban is kiállítottak.

Mexikóban emlékét a Biblioteca „Geza Maroti Edificio La Nacional őrzi a fővárosban.

Neje Fritz Leopoldina volt. Lánya,  Maróti Dorottya (1899–1985) könyvillusztrátor, grafikus. Unokája, Bródy András (1924–2010) Széchenyi-díjas közgazdász. Dédunokái,  Bródy János (1946–) Kossuth-díjas zenész, dalszövegíró és  Bródy Mihály (1954–) nyelvész.

Budapesten hunyt el 1941. május 6-án.