Berki

Politikus, külügyminiszter, parlamenti képviselő.

Tisztviselőcsaládból származott, apja Heller Ferenc, anyja Szányi Etelka.
 Békéscsabán, a  Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegytem  bölcsészkarán tanult. Végig harcolta az  első világháborút, ezért csak 1920-ban szerzett  magyar-latin szakos tanári oklevelet.
 1920-1921-ben  Az Est munkatársa volt Budapesten, majd visszaköltözött Békéscsabára, ahol könyvkereskedést nyitott, és liberális szellemű saját lapot (Békésmegyei Közlöny, majd 1935-től Alföldi Népújság) indított.
 1931-ben csatlakozott az ekkor alakult Független Kisgazdapárthoz, amelynek rövidesen megyei vezetője, majd 1939-ben a párt országos választmányának és intézőbizottságának is tagja lett, az  1935-ös választásokon még nem, de az  1939-es választásokon már sikerült parlamenti mandátumot nyernie.
1936 és 1943 között időnként tartalékos tisztként is szolgált, majd 1943 júniusában egészségi okokból felmentették a további katonai szolgálat alól.1944 szeptemberében a letartóztatástól tartva bujkálni kényszerült, majd a már „felszabadított”  Békéscsabán 1944. október 11-én újraindította lapját, az Alföldi Népújságot, amelyben üdvözölte a szovjet Vörös Hadsereget. Jó kapcsolatokat épített ki a szovjet katonai hatóságokkal. Elvállalta a 2. Ukrán Front magyar nyelvű katonai újságjának a szerkesztését, és közreműködött azoknak a  röpiratoknak az előállításában, amelyek a harcoló honvédeket szólították fel fegyverletétre és átállásra.
1944. december 17-én beválasztották az alakuló  Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd pár nappal később, december 22-én megalakult az ún. Ideiglenes Nemzeti Kormány, amelynek  külügyminisztere lett. A többi miniszterhez hasonlóan őt is a szovjet vezetők választották ki  Moszkvában. A választás azért eshetett rá, mert jó benyomást tett a szovjet katonai hatóságokra, amelyekkel együttműködött. Jelentéseik alapján Moszkvában azt tudták róla, hogy a kisgazdapárt „balszárnyához tartozik”, és „híve a Szovjetunióval való szoros együttműködésnek”. Gyöngyösi ennek szellemében kezdte működését.
Ahogy egyre inkább rádöbbent a szovjet politika kétkulacsosságára és valódi szándékaira, 1945 második felétől kezdve a nyugati hatalmak felé is tájékozódni próbált és egyre inkább támaszkodott a Külügyminisztérium nyugatbarát főtisztviselőire és diplomatáira. A munkáspártok emiatt gyakran támadták és többször felmerült a lemondása, lemondatása is. Mivel ez nem történt meg, 1946 augusztusától októberéig ő irányította a párizsi magyar békedelegáció munkáját. 1947. február 10-én a párizsi békeszerződéseket is ő írta alá. Eltávolítására Nagy Ferenc lemondásra és emigrációba kényszerítése után, 1947. május 31-én került sor. A nemzetközi diplomácia útvesztőiben többször eltévedt és csalódott, ám mindvégig jó szándékú és Magyarország érdekeit szolgáló Gyöngyösi nem ragaszkodott posztjához. Sértődés nélkül és talán megkönnyebbülten vonult vissza a második vonalba.
1947 szeptemberétől a volt a Független Kisgazdapárt országos főtitkára volt.
1947.augusztus 12-től 1951. október 29-én bekövetkezett haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.
 948-ban  Kossuth-érdemrenddel (második osztály) tüntették ki.
A kommunista fordulat után sem hagyott fel a politizálással, noha a  Dinnyés-kormányból épp a kommunisták politikájával szembeni fenntartásai miatt maradt ki. Az 1949-es választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Szolnok megyei listájáról jutott a parlamentbe, melynek haláláig képviselője maradt.
Budapesten hunyt el 1951. október 29-én.