Bolyk

A község a Losonci-medence keleti részén, az Ipoly jobb partján, Losonctól 8 km-re keletre. Mellékutak kötik össze Losonccal, valamint az R2-es főúttal (2,5 km). Határa 180-220 méteres tengerszint feletti magasságban fekvű, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs. Maga Bolyk falu az Ipolynál terül el, az 1948-ban létesült új településrész, Bolykitelep (Boľkovská osada) pedig a falutól 3,5 km-re nyugatra, a Losonc felé vezető út mentén. Nyugatról Losonc (losonci és losoncapátfalvi kataszter), északról Pinc, keletről Ipolynyitra, délről pedig Ipolygalsa határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1883 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). 1910-1938-hoz képest területe 2,2 %-al csökkent (11,24 km²-ről 10,99 km²-re).

Népesség

1910-ben 464, 1921-ben 466, 1938-ban pedig 491, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A (cseh)szlovákok aránya 1921-be 9,7 %, 1930-ban 15,9 % volt. 1946-ban a belső telepítések során szinóbányai szlovákokat telepítettek a községbe, magyar lakosságának nagy része reszlovakizált. A 20. század második felében alapvetően megváltozott etnikai összetétele és szlovák többségűvé vált (2011-ben 67,8 %). Bővebben

Történelem

A falu a 12. században keletkezett, 1255-ben "Buchk" néven említették először. A 13. században a Kacsics-, majd a Zách-nemzetség birtokai közé tartozott, 1397-ben már plébániáját is említik az oklevelek. 1467-ben Divény várához és uradalmához tartozott, 1471-ben pedig már Somoskő várának és uradalmának tartozékai közé számították és ekkor a Guthi Országh és a Lossonczy családok birtokában találjuk. Bővebben

Mai jelentősége

A községben (Bolykitelepen) szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Határában létesítették a 20. század második felében Losonc városi repülőterét. Szent Dénesnek szentelt római katolikus templomát a 18. század végén Katona István helyi születésű történetíró építtette klasszicista stílusban. Bolykitelep Fatima Szűzanyának szentelt temploma a közelmúltban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BOLYK. Bolkovce. Jó nagy magyar falu Nógrád Vármegyében, fekszik Ipoly vize mellett, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, határbélyi földgye kiváltképen termékeny, legelője, réttye elég, tűzi fája szükségeikhez képest, káposztássa, kender földjei jók, ’s malma helyben, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ipoly-Bolyk, magyar falu, Nográd vgyében, 506 kath. lak. – Kath. paroch. templom. Van jó szántó földje, erdeje, hasznos rétje, és az Ipoly vizén malma. Itt született Katona István kanonok, nevezetes történetirónk. F. u. h. Coburg. Utolsó post. Ipoly-Ságh.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pincznek szomszédja Ipoly-Bolyk, mely arról nevezetes, hogy itt született 1732 deczember 18-án Katona István, hazánk egyik legnagyobb történetírója, ki a jezsuiták rendjébe lépvén, előbb Nagy-Szombatban, majd Budán, végre Pesten az egyetemen a történelem tanára lett; utóbb világi pap, majd kalocsai kanonok és apát volt. Meghalt 1811-ben. Neve hazáján túl is ismeretes lőn. Húsznál több önálló munkáján kivűl csupán a „Historia critica Ducum et Regum” czímű alapvető történelmi műve 43 vastag kötetből áll és máig becses forrásmunkáúl szolgál.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bolyk. (Előbb Ipoly-Bolyk.) Ipolymenti magyar kisközség 97 házzal és 512 róm. kath. vallású lakóssal. Postája, távírója és vasúti állomása Losoncz. Eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka. A helység az e nemzetségből származó Simon bán (1213-1229) birtoka volt, a kit a Gertrud királyné elleni összeesküvés részeseként 1229-ben összes birtokaitól megfosztottak; de Simon bán fiának: Jánosnak 1255-ben sikerült a nemzetség itteni javait visszaszerezni. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Bolyk, Ipolybolyk, v. Nógrád vm. (Boľkovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. füleki esp. ker-ében. - 1320: Bolk. Tp-át 1397 e. Szt Dénes tiszt. sztelték. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Pinc. - Lakói 1840: 544 r.k., 4 ev., 21 egyéb vall., össz. 569; 1910: 447 r.k., 17 ev., össz. 464; 1940: 424 r.k., 28 ev., 3 ref., össz. 455, 1970: össz. 677, 39,1 %-a m.; 1991: össz. 617, m. 204 (33,06%); 2001: össz. 669, m. 169 (25,26%). **

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bolyk. Első okleveles említését a XIII. század elejéről találjuk. A Kacsics-nembeliek ősi fészke s 1213— 1229 között az e nemzetségből származott azé a Simon báné volt, akit a Getrudis királyné — II. Endre királyunk hitvese — elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1229-ben jószágaitól megfosztottak. Alig negyed évszázad multán Simon bán fia Jánosnak sikerült azonban a nemzetség bolyki birtokát is visszaszerezni. Bővebben