Éberhard

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól 18 km-re keletre, Szenctől 16 km-re délnyugatra, Somorjától 18 km-re északra fekszik. Területe két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, magából Éberhárdból, valamint a Fél és Csütörtök közé ékelt "Patov"-ból. Áthalad rajta a Dunahidast (3 km) Diószeggel (32 km) összekötő 510-es főút, mellékút köti össze Tőkésiszigettel (3 km). Délről Dunahidas, keletről Fél, északról Cseklész, nyugatról pedig Tőkésisziget községekkel határos. Nyugati és északi határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig (a járás megszüntetéséig) a Somorjai járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ebben az időszakban határközség volt Magyarország és Szlovákia között. Bővebben

Népesség

1921-ben 891, 1939-ben 922, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcsere során magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Magyarországra, egyben magyarországi szlovák családokat telepítettek ide. Ezzel Éberhard nemzetiségileg vegyes, de még fél évszázadig magyar többségű községgé vált. Bővebben

Történelem

Az Éberhárd szó latin-német eredetű, jelentése kemény vagy szilárd, feltehetően a vár bevehetetlenségét jelképezte. A községet említő első dokumentum 1209-ből származik. A hagyomány szerint első birtokosai a templáriusok, a nép nyelvén vörösbarátok voltak. Hajdanán Éberhard főerőd biztosította a Dunán való zökkenőmentes átkelést. A történelem viharos eseményei során a község gyakran váltogatta birtokosait. Bővebben

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda, könyvtár, valamint kertészeti szakközépiskola működik. Mezőgazdasági szövetkezete megszűnt, földjeit egy dán nagygazdaság műveli, elektronikai alkatrészeket is gyártanak itt. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1869-1872 között épült, egyben az Apponyi-család sírkápolnaja. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. század elején klasszicista stílusban alakították át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÉBERHÁRD. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa, G. Aponyi, és G. Illésházy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Féllhez közel, Posontól más fél órányira, hajdani Vára igen régi, ’s a’ mint némellyek állíttyák a’ Veresbarátoknak, az után pedig Szeleptsényi Érseknek birtokában vala; határja jó termékenységű, fája, réttye, legelője, vagyonnyainak eladására is jó alkalmatossága lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Eberhard, Pozson m. magyar falu, a Kis Duna mellett, Csötörtökhöz 1, ut. p. Pozsonhoz 2 mfd. távolságra: 479 kath., 4 evang., 7 zsidó lak., több urasági épületekkel. Régi vára hajdan a hatalmas Bazini, és Szentgyörgyi grófokat uralta, későbben Szelepcsényi esztergomi érsek birtokába jött, a midőn számos szerencsétlen protestans papoknak fogságul szolgált. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Éberhard, magyar kisközség a Felső-Csallóközben. Házainak száma 180, lakosaié 1726, a kik mind róm. kath. vallásúak. E község 1209. óta ismeretes. Hajdan vára is volt és a Szentgyörgyi és Bazini grófok voltak a vár és a község urai. Az 1409-ben szereplő Bazini és Szentgyörgyi Templinus gróf neve adhatott alapot arra a tévedésre, hogy a várat a templomosok építtették. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Eberhard. Okleveles első említését 1209-ben találjuk s ez időben vára is volt a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén, nevezettet pedig ez Castelluf Ybreliaarth-nak. Ez a vár később kastéllyá alakult s évszázadokon át az Apponyi-család tulajdonában volt. Az idők folyamán földesura volt Jodok morva őrgróf (1386), majd ismét a Szentgyörgyi és Bazini gróf (1409), később pedig az lllésházyak, Ebergényiek, Zitkovszkyak. Bővebben