Felsőszemeréd

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Selmec-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 9 km-re északnyugatra, Lévától 30 km-re délkeletre, Korponától 33 km-re délre. Fontos forgalmi csomópont, itt keresztezi egymást a 75-ös (Érsekújvár-Losonc), valamint a 66-os (Zólyom-Ipolyság) országos főút. Határának legnagyobb része dombos, mezőgazdaságilag művelt terület. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. Bővebben

Népesség

1910-ben 690, 1921-ben 851, 1938-ban 669, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1910 között a szlovákok aránya 21,1 %-ról 7 %-ra csökkent, majd 1921-re 33 %-ra nőtt. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 64,2 %). 1991-2011 között népessége 11 %-al csökkent (685 főről 610-re), a magyar nemzetiségűek aráya 65,1 %-ról 45,3 %-ra csökkent, a szlovákoké 33,6 %-ról 51,5 %-ra nőtt, így 2001-2011 között megfordult a nemzetiségi arány és Felsőszemeréd szlovák többségűvé vált. A lakosság túlnyomó többsége (89,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A tatárjárás korából már ismert, innen datálódik első okiratos említése is 1268-ban IV. Béla oklevelében Zemered néven. A 13. század végén az ipolyviski vár tartozékaként a Cseszneky család birtoka volt. 1324-ben Scemered, 1351-ben Eghazaszemered, 1347-ben pedig mint Possessio Zemered néven szerepel, mint a Kacsics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtoka. Bővebben

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. A Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román-gótikus stílusban, gótikus kapujának kőgerendáján 1482-ből származó rovásírásos emlék látható. 1763-ban épült barokk-klasszicista kastélya ma romokban áll, hatalmas kastélypark tartozik hozzá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, Felső Szemeréd. Két Magyar falu Hont Várm. Alsónak földes Ura Gr. Koháry Uraság, amannak pedig több Urak; Felső az Alsónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Honthoz 2 mértföldnyire, a’ Selmetzi víz mellett; határbéli földgyeik jól termők, külömbféle vagyonnyaikat jó áron eladhattyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szemeréd (Felső), magyar falu, Honth vmegyében. Igen kies környéken 1/4 mértföld a szalatnyai savanyú vizhez: 337 kath., 72 evang. lak. Határja hasonló az Alsó-Szemerédihez. F. u. Steinlein, Ivánka, sat. Ut. p. Ipoly-Ságh.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Tompától a Selmecz patak völgyében haladva éjszak felé Felső-Szemerédet érjük. Az útat jobb felől gr. Steinlein Ottó kastélyának árnyas parkja szegélyezi. Itt van az Ivánka család úrilaka is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőszemeréd, a Selmecz-patak mellett fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 696 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Tompán, postája helyben van. A községet első ízben IV. Béla királynak évszám nélkül Selmeczbányán kelt parancsa említi, a mikor a király az erről a községről nevezett Szemerédi Mihályt a sági préposttal megidéztette. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőszemeréd. A tatárjárás körüli időkben már fennáll a község. Ezt IV. Bélának egy Selmcebányán kibocsátott királyi parancsa igazolja, mely azonban nem visel évszámot. 1347-ben mint Possessio Zemered szerepel, annak kapcsán, hogy egy oklevél mint a Kasics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtokát tünteti fel. A XVIII. század első évtizedeiben a báró Hellenbach-család birtokában találjuk, majd a következő században a Földváry-, Ivánka- és Steinlein-családok is birtokosok itt. Bővebben