Gortvakisfalud

A község a Gortva-patak partján, a Rima-medence délnyugati peremén fekszik, az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely), Feledtől 4,5 km-re nyugatra, Várgedétől 3 km-re keletre, Rimaszombattól 16 km-re délre. Mellékút köti össze Kerekgedével (2 km). Határa három, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, Gortvakisfaluból, a tőle délnyugatra fekvő, az Ajnácskői-hegység északkeleti lábánál fekvő Bizófalából, valamint a keletre eső Csenyizpuszta kataszteréből, melyeket Kerekgede területe választ el egymástól. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (9,63 km²) az elmúlt száz év során nem változott. Három kataszteri területre oszlik: Gortvakisfalud (2,82 km²) területének 29,3 %-át, Bizófala (3,91 km²) 40,6 %-át, Csenyizpuszta (2,90 km²) pedig 30,1 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 411, 1921-ben 455, 1938-ban pedig 575, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,2 % volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1938-91 között népessége egyhatodával csökkent. A 20. század végére a lakosság kicserélődött, ma már kétharmadát a romák alkotják (67,5 %), ezzel összefüggésben 1991-2011 között 11,6 %-os népességnövekedés figyelhető meg. Bővebben

Történelem

A települést 1326-ban „Gurtuatu” néven említik először, de már a 13. században is létezett. 1383-ban „Kisfalud” alakban bukkan fel a neve. 1407-ben a Mikófalvy család, ezután különböző nemesi családok birtoka. Eredetileg királyi várbirtok volt, a 15. században már nemesi falu. A falu nemesi lakosságának eredete a rimavölgyi első foglaló magyarságra vezethető vissza, akik mellé a megye más részeiről is telepedtek ide nemesi családok. Bővebben

Mai jelentősége

A település 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és magyar nevelési nyelvű óvodával rendelkezik. 1790-ben épült református templomát 1911-ben neoklasszicista stílusban újították fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KISFALUD. Falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Várgedének szomszédságában, mellynek filiája, határjának földgye közép termékenységű, Rimaszombatban piatzozása közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kisfalu, Gömör v., magyar f., 128 kath., 302 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határ. Erdő. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gortvakisfalud, gortvavölgyi magyar kisközség 102 házzal és 474 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1407-ben a Mikófalvy családot ismerjük. Később a Lorántffyak lettek az urai és ezeknek a révén a Korláth, Balajthy, Bakos és Baloghy családok. Később a Pletrich családnak is volt, most pedig Adorján Lőrincznek van itt birtoka. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gortvakisfalud. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóbizófalva, Csenyizpuszta, Csereles, Felsőbizófalva, Gortvaypuszta. A község területe 1673 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 575.