Nagycsalomja

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partjának közelében, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén fekszik, Ipolyságtól 26 km-re keletre, Balassagyarmattól 11 km-re nyugatra, Nagykürtöstől 25 km-re délnyugatra. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Ipolykeszi, északról Terbegec, keletről Kiscsalomja, délről pedig Dejtár községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Bővebben

Népesség

1910-ben 685, 1921-ben 713, 1938-ban pedig 756, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során közép-szlovákiai szlovák családokat telepítettek a községbe. 1991-2011 között népességének 11,6 %-át elveszítette (lakosságszáma 682 főről 603-ra csökkent), a szlovák nemzetiségűek aránya ugyanakkor 26,5 %-ról 35,3 %-ra nőtt, a lakosság többsége (61,9 %) magyar nemzetiségű. A lakosság túlnyomó többsége (83,6 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 8 %.

Történelem

A régészeti kutatások szerint Nagycsalomja már a paleolitikumban (amely a legújabb meghatározások szerint kb. 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget) lakott település volt. Az Ipoly-völgyben végzett felszíni kutatások során őskőkori leletekre bukkantak. Az előkerült hasított szükségleti tárgyak mészkőből, vulkáni üveg és szilicit származékokból készültek. Bővebben

Mai jelentősége

A községben szlovák óvoda és bentlakásos alapiskola működik. A Magyarok Nagyasszonyának szentelt római katolikus temploma 1912-ben épült szecessziós stílusban, evangélikus temploma pedig 1934-ben. A község határában 14. századi gótikus templom romjai találhatóak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Csalamia. Tót falu Hont Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakossai katolikusok, fekszik az előbbi falunak szomszédságában, határja jó termékenységű, legelője elég, ’s mind a’ kétféle fája, és jó szőlö hegye, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csalomia (Nagy), magyar falu, Honth vármegyében, az Ipoly partján 559 kath., 180 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határja 1-ső osztálybeli, sok buzát, kukoriczát, árpát terem. Bora kapós. F. u. többen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Odább mintegy három kilométernyire, az országúttól kissé jobbra, az Ipoly partján fekszik Nagy-Csalomja; régi temploma, melyet még a Hunt nemzetség valamelyik tagja építtetett a XIII. században s melyről a község régebben Egyházas-Csalomja nevet viselt, ma már romokban hever.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagycsalomia, ipolymenti magyar kisközség, 140 házzal és 651 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása Dejtáron, távirója Balassagyarmaton, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. 1244-ben IV. Béla király Szügyi de Ziud Obick (Ebeczk) fiának, Miklósnak, az Ipolynál levő Koarszag várát adományozván, a várbirtok egyik határául Ighazas-Chalamia községet jelöli meg. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Nagycsalomja, v. Hont vm. (Veľká Čalomija, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. vadkerti esp. ker-ében. - 1291: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. Kőkeszi filiájából 1795: helyi káplánság, 1810: pléb. Mai Magyarok Nagyasszonya-tp-át 1911: építették. Anyakönyvei 1788-tól. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagycsalomja. 1244-ben Szügyi de Zind Obick fia, Miklós a helység, illetve a határ egyrészének földesura. Ekkor a helység Ighazas-Cualamia néven szerepel. Ezidőtájt épült templomának romjai még ma is láthatók. A XIII. század végén Chalamya írásalakban szerepelteti nevét egy oklevél, majd a pápai tizedszedő-jegvzékekben Salonua és Salomia alakban említik. Bővebben