Nemesgomba

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, Somorjától 10 km-re északkeletre, Pozsonytól 26 km-re keletre, Dunaszerdahelytől 23 km-re északnyugatra. Nyugatról Pozsonycsákány és Csütörtök, délről Béke, keletről Olgya, északról Nagymagyar, északkeletről pedig Csenke községekkel határos. Az 503-as út köti össze Somorjával és Szenccel (18 km), a falutól délre haladó, egy szakaszon a község határát alkotó 572-es út Dunaszerdahely és Pozsony felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze a szomszédos Olgyával (2 km) és Csütörtökkel (3 km).

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott kisközségként, a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A község területe (5,36 km²) 1921 óta változatlan.

Népesség

1910-ben 237, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Az azóta eltelt száz évben a község lakossága megduplázódott, a 2001-2011 közötti időszakban csaknem 10 %-al nőtt a lakosság száma. 2011-ben a település 559 lakosából 389 (69,6%) volt magyar, és 167 (29,9%) szlovák nemzetiségű. Az 1991-2011 közötti időszakban rohamosan nőtt (csaknem duplájára) a szlovák népesség aránya. A lakosság túlnyomó többsége (87 %) római katolikus vallású.

Történelem

1301-ben említik először. Egykor nemesi község, a Gomba család ősi birtoka. Később a Szelepcsényi, majd a Forgách család volt a birtokosa. 1553-ban 7 adózó portája volt a falunak. 1666-ban Szelepcsényi György esztergomi érsek posztógyárat alapított itt, emellett juhászatot, halastavakat építtetett. 1828-ban 28 házában 197 lakos élt. Világszerte híres volt a lótenyésztése. Bővebben

Mai jelentősége

A település magyar nevelési nyelvű óvodával rendelkezik. A 13. században emelt román kori római katolikus (Sarlós Boldogasszony-) templomát 1449-ben gótikus, a 17. században barokk stílusban alakították át. A Wiener-Walten-kastély és az ún. kis kastély is a 19. század első harmadában klasszicista stílusban épült. A kastélyhoz tartozó kiterjedt park védett terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GOMBA. Magyar falu Posony Vármegyében, földes Urai Kempelen, Farkas ’s több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben, Csötörtöknek szomszédságában, mellynek filiája, Luipersdorftól nem meszsze, eredeti helye a’ XIIIdik és XIVdik században el híresedett Gomba nemzetségnek; az után a’ Czisztertziták vévék meg Maholányi Uraságtól, néhai Szeleptséni Érseknek idejekor igen nevezetes, posztót készítő ház, vagy Fábrika vala itten, mellyből a’ külföldiekhez hasonlók kerűltek vala ki; de mint hogy a’ kőltség felűl haladá a’ jövedelmet vége szakadott. Ez időben az Érseki kastély mellett, jeles halas tó, és más ékességek is valának itten. Sovány, köves és szük határja van; erdejét egyedül Kempelen Úr bírja, tehát széna, és fa nélkül szűkölködik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gomba, magyar falu, Pozsony vármegyében, a Csalóközben, Pozsonyhoz 3 1/2, Csötörtökhöz egy mfld. távolságra: 163 kath., 6 ref., 9 zsidó lak. Hajdan a Szelepcsényi György esztergomi érsek által felállitott posztógyár tette nevezetessé: most pedig Udvarnoky Lajosnő szép izlésű nagy kastélya ékesíti, egy gyönyörű angol kerttel, melly ámbár csak nem régiben rendeztetett el, mégis ritka külföldi növényeivel, üvegházaival, s más elrendeztetésével, minden mostanság a megyében kitetsző kerttel vetélkedik. Birtokosa régen a Gombay család volt, későbben Szelepcsényiek, majd Forgácsok birták; most pedig nagyobb részét Udvarnoky Lajos birja, a többi b. Jeszenák, Gál, Molnár, Hideghéti, s m. t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gomba, felsőcsallóközi magyar kisközség, 25 házzal és 190 róm. kath. vallású lakossal. E község első írott nyomát 1301-ben Magyar község határjáró levelében találjuk; de hogy a község sokkal régibb keletü, bizonyítja Szepesi Jakab országbírónak 1377 november havában kelt oklevele, melylyel igazolja, hogy Lajos király már a megelőző évtizedben Cseklészi Ruffi Ábrahám fiainak birtokrészét, egy várhelylyel együtt, Jakab deáknak és testvérének adományozta. Bővebben