Nemeskajal

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, a Vág jobb partjának közelében, Galántától 5,5 km-re keletre, Vágsellyétől 7,5 km-re északnyugatra, a Dernye-patak mentén. A 75-ös országos főút Galánta és Vágsellye közti szakasza, valamint az erről az útról a falutól keletre leágazó, Szered felé vezető mellékút halad keresztül a községen, mellékút köti össze a szomszédos (1,5 km) Tósnyárasddal is. Határának egy részét 1985 óta a Vágkirályfai-víztároló vize borítja. Nyugatról Galánta, délről Tósnyárasd, délkeletről Vágkirályfa, keletről Sopornya, északról pedig Vága községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe 1910/1939-hez képest (13,09 km²) 73 hektárral (5,6 %) növekedett, amikor a Vágkirályfai-víztározó kialakításakor kiigazították Sopornyával közös határvonalát.

Népesség

1910-ben 1457, 1939-ben 1606, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az elkövetkező fél évszázadban csökkent a lakosságszám, 1991-re 1306 főre. Az ezután következő két évtizedre kismértékű népességnövekedés (14,8 %) jellemző. Az 1945 utáni kitelepítés és lakosságcsere során kerültek nagyobb tömegben szlovák nemzetiségűek a községbe, arányuk 1991-2011 között 19,1 %-ról 33,1 %-ra nőtt, de a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. A községben roma közösség (6,4 %) is él. A lakosság többsége (71,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 1921 óta 13,8 %-ról 6,1 %-ra csökkent.

Történelem

A település első írásos nyoma az Árpád-kor végéről származik. Középkori történetéről szinte semmit nem tudunk, IV. Béla óta nemesi község volt, Harcosgyepi-dűlőjében határőrfalu lehetett. Ugyancsak az Árpád-kor végén említik a szomszédságában a mára elpusztult Kishegy falut. A 17. században a Kajali, egy évszázaddal később a Kamocsay és a Soós családok neve tűnik fel birtokosként. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. Római katolikus (Rózsafüzér Királynője-) temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban, mai alakját a 19. század végén nyerte el, evangélikus temploma 1898-ban épült neogótikus stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KAJAL. Magyar nemes falu Posony Várm. földes Urai c. Boronkay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és más vallásúak, Plébániája 1780dikban állíttatott fel; és az előtt Galántához tartozott, G. Batthyáni Fülep nevezetes fundátziót tett a’ Plébánusnak tartására, fekszik Galántához 2/4 mértföldnyire, határja középszerű, réttye, erdeje van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kajal, magyar falu, Pozsony vmegyében, Galanthához keletre 1 órányira. Lakja 986 kath., 165 evang., 26 reform., 28 zsidó. Kath. paroch. templom. Sok rét és legelő; nagy juhtenyésztés. F. u. többen. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kajal, a budapest-bécsi vasútvonal közelében fekszik. Magyar kisközség, 296 házzal és 1465, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal, kik mellett azonban az evangélikusok is elég szép számmal vannak. E község első nyomára 1628-ban találunk Petrus et Georgius de Kyal nemesek nevében. Régi birtokviszonyait, illetőleg régi nemesi birtokosait nem ismerjük; csak 1754-ben merűlnek fel a Kamocsay és Soós családok, kik között egy itteni birtok miatt pör folyik. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Kajal, Nemeskajal, v. Pozsony vm. (Kajal, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szeredi esp. ker-ében. - Galánta filiájából 1781: alapították. Tp-át 1600 e. Rózsafüzér Kirnője tit-ra sztelték. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Tósnyárasd. - Lakói 1940: 1294 r.k., 201 ev., 7 ref., 14 izr., össz. 1516 ; 1991: össz. 1306, m. 1049 (80,32%); 2001: össz. 1417, m. 1004 (70.85%). ** Némethy 1894:123. - Gerecze II:658. - Schem. Strig. 1917:203.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nemeskajal. Azelőtt Kajal. Régi birtokviszonyai, illetőleg egykori nemesi birtokaira nézve nem áll adat rendelkezésünkre, de bizonyos, hogy lakosai IV. Béla királytól nemességet nyertek. A község nevének nyomát elsőnek a Kayal nemzetség nevében leljük a XVII. század elejéről. A XVIII. század közepén a Kamocsay- és Soós-családok bírják. 1813-ban és 1810ben árvíz, többször tűzvész pusztította. Bővebben

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nemeskajal kk. galántai járás. A község az Árpádok korában keletkezett. Az őshitű magyarság nagy harcok árán tünt el a községből, ennek emléke a „Harcos dülő". A község lakosságának egyrésze II. Mátyás alatt nemességet kapott. A reformáció és ellenreformáció idején élénk vallási villongások színhelye. Árvíz és kolera többször pusztított a községben. Bővebben