Alsólopassó

Pécsi püspök, kora tudományának és irodalmának pártfogója és mecénása.

Egyetemi tanulmányait Nagyszombatban végezte, 1733-ban szentelték pappá és hamarosan Klobusiczky Ferenc (1707–1760) későbbi kalocsai érsek titkára lett. 1740-ben pozsonyi, 1741-ben esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt.

1751-ben lett pécsi megyéspüspök. Ebben a minőségében 15 000 kötettel gyarapította a később róla elnevezett pécsi püspöki könyvtárt, számtalan, a magyar történelemre vonatkozó oklevelet is beszerzett, létrehozott egy numizmatikai gyűjteményt és a könyvtár mellett csillagvizsgálót létesített.

1774-ben a püspöki könyvtárt elsőként ő tette nyilvánossá Magyarországon, és ezzel megalapozta a későbbi pécsi egyetemi könyvtárt.

1769-ben kérelemmel fordult Mária Teréziához, hogy Pécsett, a Nagy Lajos által 1367-ben alapított, de rövid életűnek bizonyult egyetem utódaként ismét nyíljon egyetem, és ennek anyagi hátteréül egy püspöki és egy magán nyomdát is felajánlott, míg az intézmény szellemi háttere az 1739-ben a gróf Berényi Zsigmond pécsi püspök által alapított papi szeminárium lett volna. Az egyetem végül nem jött létre, elsősorban Klimó korai halála miatt, viszont az uralkodónő 1773. február 5-én keltezett leiratában engedélyezte a Klimó által támogatott Engel János Józsefnek (1738–1796) a nyomda megalapítását.

Pécsett hunyt el 1777. május 2-án

Római katolikus pap, egyházi író, helytörténész.

Felsődiósi plébános korában összegyűjtötte a környék régészeti és néprajzi emlékeit és ezeket a nagyszombati érseki főgimnázium két termében helyeztette el.

Gimnáziumi tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Esztergomban végezte. 1866-ban szentelték pappá. Előbb Csesztén, majd Budapesten volt káplán. Később különböző helyeken plébánosként tevékenykedett. 1882-ben kinevezték a szomolányi egyházkerület alesperesévé és tanfelügyelőjévé. Később esztergomi kanonok, nagyszombati érseki helynök, 1908-tól pedig nyitrai főesperes és az érseki papnevelde igazgatója lett.

Papi munkája mellett történetíróként is jeleskedett. 1873-ban kezdeményezésére alakult meg a Pozsonyvármegyei Régészeti Egyesület. Rómer Flóris megbízásából ő állította össze a bécsi világkiállítás számára a Pozsony és Nyitra vármegyében gyűjtött szlovák néprajzi anyagot, az országos műemlékek bizottságának felhívására 1872–1875-ben vár- és középkori templomalaprajzokat, egyházi műrégiség-rajzokat készített.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1875-ben kinevezte őt az országos műemlékek bizottságának kültagjává.

1915-ben egyik alapítója volt a Szent István Akadémiának. Egyházi témájú dolgozatok mellett helytörténeti tanulmányokat és életrajzokat írt (többek mellett Pálffy Miklósról, Don Bosco Jánosról).