Bős

Bős Dunaszerdahelytől 12 km-re délre, a Duna bal partjának közelében, a Csiliz-patak partján fekszik. A bősi vízierőmű alvízcsatornája és a Duna főága közötti sziget déli része is Bőshöz tartozik. Nyugatról Baka, északról Nyékvárkony, délkeletről Csilizpatas, Balony, Csiliznyárad és Szap, délnyugatról pedig Lipót és Ásványráró községekkel határos. Délnyugati határát (mely egyben országhatár is) a Duna alkotja. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott nagyközségként (1871 előtt mezőváros). A csehszlovák közigazgatásban végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye Dunaszerdahelyi járás). 1920-ban, a korábban Győr és Moson vármegyékhez tartozó, a Duna északi partjára átnyúló területeket Bőshöz csatolták, területe azóta csak kis mértékben változott (1921 - 51,01 km², 1939 - 53,01 km², 2001 - 52,40 km²).

Népesség

Bős egyike Szlovákia legnépesebb községeinek, melyek nem kapták meg a városi rangot. Népessége folyamatosan növekszik, 1921-hez képest megkétszereződött. 2011-ben 5361 fős lakosságának döntő többsége magyar, ám a magyarok aránya az elmúlt két évtizedben csökkent, miközben a szlovákoké megkétszereződött, jelenleg a lakosság 1/10-ét teszik ki. A korábban csaknem kizárólag magyarok lakta településre a második világháború utáni belső telepítések során érkeztek szlovákok az Erdőhátról (1928-ban 5 család kapott birtokot Kotlibamajorban). A falu lakosainak döntő többsége római katolikus. 1944 előtt zsidó közösség is élt Bősön.

Történelem

Területén római, illetve avar kori temetőt találtak, a magyar törzsek pedig már a honfoglalás után megtelepedtek itt. Írásban 1102-ben említik először, Beys alakban. A község régi besenyő település volt, majd IV. Béla adományozta az Amadé családnak, s ők egészen a 19. századig, a család férfiágon történő kihalásáig birtokolták a falut, nőágon pedig azután is. Bővebben

Mai jelentősége

A rendszerváltás után határában menekülttábort létesítettek. Ennek közelében, a Duna elterelt vizével táplált csatornán felépített, komoly környezetvédelmi és jogi vitákat kiváltó vízierőművet 1992 szeptemberében indították be, melynek üzemvízcsatornája a község területét két részre vágta. A községben magyar és szlovák alapiskola, magyar művészeti alapiskola, valamint könyvtár működik. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BŐS. Elegyes Mező Város Poson Vármegyében, földes Urak Gróf Amade Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csalóköz Szigetében, Csiliz vizétöl körűl vétettetve; határja jó tulajdonságokkal megáldattatott, eladásra is alkalmatos módgyok lévén, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Böös, magyar mező-város, Pozsony vármegyében, a Csiliz vize mellett, Pozsonyhoz 6 mfd. Van itt egy kath. paroch. templom, gr. Amadénak nagy kiterjedésü kastélya, sánczokkal körülvétetve, mellette egy szép angolkertje, mellyet a Csiliz vize foly keresztül; vendégfogadó, ménes és tehenészet. – Főgazdasága tágas réteiben, legelőjében áll; a honnan a lakosok nemcsak sok szarvasmarhákat, lovakat tartanak, hanem ezenfelül szénáért is tetemes summa pénzt vesznek be. Egyébiránt a szénájok nem a legjobb s idegen marha nehezen eszi meg. Lakja 2001 kath., 7 evang., 3 ref., 16 zsidó. F. u. az Amade örök.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Böős pedig, melyhez a Telke, Varjas és Fekete-erdő nevű puszták tartoznak, 2.643 magyar lakost számlál. Várkastélyát hajdan az Amadék bírták s akkor tornyokkal és vízárkokkal volt megerősítve; van gazdag levéltára is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bős, alsócsallóközi magyar nagyközség, 386 házzal és 2710, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Egyike legősibb községeiknek, melyet Jerney (M. Nyelvkincsek 23. és Cod. Dipl. I. 448.) az 1102-ben említett Beys községnek tart. 1262 és 1274 között többször találjuk említve. Hajdan bessenyő-telep volt, s az Amadé család IV. Béla királytól kapta adományul. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Bős, v. Pozsony vm. (Gabćikovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1264: Beus. Tp-át 1332 e. Antiochiai Szt Margit tiszt. sztelték. Lakói 1560: prot-ok lettek. Kegyura 1880: az uradalom. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Patas. - Lakói 1840: 2047 r.k., 4 ev., 38 izr., 88 egyéb vall., össz. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bős. Már a honfoglalás idején megült hely és Jerney szerint (Magyar Nyelvkincsek, 23.) azonos az 1102-ben említett Beys községgel. Ugyanezen a néven felmerül még 1262—1274. között többször is, mint bessenyő telep. IV. Béla király az Amadé-nemzetségnek adományozza. A pápai tizedszedők Bess néven tartják nyilván, 1398-ban pedig mint Beus szerepel. Közben Böős Lothard királyi ember nevében is előfordul. Bővebben

Amade László - Amade Antal - Színi Sebő Alajos - Bátky László - Csikmák Imre - Bátky Attila