Felbár

A község a Felső-Csallóközben, Dunaszerdahelytől 16 km-re délnyugatra, Somorjától 17 km-re délkeletre, 1992 óta a Bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának bal partján fekszik. Északról Nagygelle, északnyugatról Nagyszarva, délnyugatról Nagybodak, délkeletről Csallóköznádasd és Dercsika községekkel határos. 1988 óta délnyugati határa az üzemvízcsatorna túloldalával párhuzamosan húzódik. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. Mai formájában 1960-ban jött létre Felbár és Süly egyesítésével, 1960-1988 között Nagybodak is hozzá tartozott. Felbár és Süly kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartoztak, majd a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Bővebben

Népesség

A község lakossága 1970-1991 között csökkent, azóta mintegy egyhatodával növekedett a lakosságszám, mely az elmúlt száz évre visszanézve viszonylag stabilnak mondható. Az 1991-ben még 9/10 részt magyarok lakta községben rohamosan növekszik a szlovákok részaránya, különösen az ezredforduló óta. Az 1920-as években érkeztek először morva és szlovák telepesek Felbárra és Sülyre (1930-ban a lakosság 13 %-át alkották). A lakosság túlnyomó többsége (85 %) római katolikus vallású.

Történelem

Nevét először egy 1245-ben kelt oklevél említi Baar alakban. További megjelenési formái: 1269-ben Bodo-bar, 1310-ben Obar, 1342-ben, illetve 1382-ben Naghbar, a.n. Felbar, 1439-ben Nagbar, a.n. Eghazasbar, 1512-ben Badoo Baar, a.n. Nagh Bar, 1786-ban Felbar, Felső, Felső-Bár, 1927-ben Horný Bar. Kezdetben királyi birtok, majd több arisztokratacsalád tulajdona. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Értékes műemléke az 1778-ban épült, Szent Istvánnak szentelt római katolikus templom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Fel Bár. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, ’s az Uraságnak jeles Kastéllyával diszesíttetik, régibb nevezetességeit leírták Iróink, birtokosai Gróf Amade, Báró Bornvill, és más Urak, lakosai katolikusok; tsak egy út választya el, Kis, vagy Albártól, nevezetesíti e’ helyet a’ híres történet író Istvánfi Miklósnak, itten lett születése, a’ ki bétses munkáját e’ helyen készítette. Határja jó termékenységű, de más némelly fogyatkozásai miatt, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bár (Felső v. Fel), magyar falu, Pozson vgyében, 1 fertálynyira a nagy Dunától, s 2 mfdnyire Somorjától a győri országútban. Lakja 583 kath., 8 ref., 114 zsidó. Ékesitik az Ullman, (ezelőtt gr. Zichy Ferraris) kastélya, egy meglehetős nagyságú csinos kerttel. Van egy kath. paroch. temploma, vendégfogadója, elég termékeny határja, erdeje a Duna szigeteiben. Legtöbb részt bir benne Ullmann, azután más számos közbirtokosok, s nemesek. Istvánffy Miklós itt irta magyar históriáját.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felbár, a csallóközi síkságon fekszik. Magyar kisközség, melynek 89 háza és 669 róm. kath. vallású lakosa van. Hajdan királyi birtok volt, melyet IV. Béla 1269-ben Bodo comesnek adományoz. Az oklevélben egyszerűen Baar néven van említve. E községben állott hajdan az Amadé grófok várkastélya, mely még Bél Mátyás idejében 4 toronynyal volt ellátva. Ezeken kívül birtokosai voltak még az Illésházyak, az Istvánffyak és a Bobokyak; e családok mindegyikének volt itt kastélya. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Felbár, Egyházasbár, v. Pozsony vm. (Horny Bar, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1342: Felbar. Tp-át 1397 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1562 u. ref-ok lettek. 1647: alapították újra. Mai Szt István kir. tp-át 1778: építették. Kegyura 1880: Szitányi Adolf. Anyanyelve 1880: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1840: 552 r.k., 12 ev., 1 ref., 88 izr., 42 egyéb vall., össz. Bővebben