Csalár

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, az Ipoly jobb partján fekszik, Szécsénytől 11 km-re északra, Losonctól 28 km-re délnyugatra. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, melynek mintegy egyötödét erdő borítja. Területén áthalad a Zsélyt (18 km) Bussával (4 km) összekötő országút. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás). Területe 1921/38-hoz képest (12,53 km²) 5 hektárral csökkent (12,48 km²).

Népesség

1910-ben 502, 1921-ben 588, 1938-ban pedig 523, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 9,5 % volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe. A huszadik század második felében nemzetiségi arculata megváltozott, 1991-re már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között népessége 11,9 %-al csökkent (544 főről 479-re). Bővebben

Történelem

Területén a régészeti leletek szerint - feltehetőleg - már az újkőkorban emberi település állt ( ezt bizonyítják a kőkori, bronzkori és vaskori leletek). A mai települést 1436-ban "Chalard" néven említik először. Több nemesi család birtoka, majd 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott. 1787-ben 369 állandó lakosa volt, 1828-ban 41 házában 353 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, régebben szőlőtermesztéséről híres községben már nincs alapiskola. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma a 18. század végén épült. Csalár faluban három 18. századi kastély is található (Endrődy-kúria, Verbóy-kastély, Vezekényi-kúria), Ipolykürtpusztán a 19. századi (klasszicista) Keglevich-kastélyban 1955 óta szociális otthon működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSALÁR. Elegyes lakosú falu Nógrad Vármegyében, földes Ura Báró Prónay Uraság, és más Urak, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Ipoly vize mellett Bussának szomszédságában, Szétséntöl más fél órányira. Határbéli bora középszerű jóságú, malma jó, kendere, káposztája bőven terem, ’s egyéb középszerű vagyonnyaikoz, ’s termékenységéhez képest, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csalár, magyar falu, Nógrád vgyében, 390 kath., 50 evang. lak. Határja kicsiny; rétjei az Ipoly mentén jók; bora sok és kedves izű. F. u. Prónay, Révay, Verboy s m. t. Ut. p. Szakál.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csalár. Ipolyvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié 499, a kik túlnyomóan evangélikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Szécsény. 1562-63-ban a helység a török hódoltsághoz, Hasszán Bajrám török tiszt hűbérbirtokai közé tartozott, de 1593-ban felszabadult a hódoltság alól. 1598-ban Kéry Ferencz volt a földesura. 1624-ben és 1628-ban Voxith Horváth István itteni földjeit Földváry Györgynek zálogosította el, a ki 1626-ban Bernátfi Borbála itteni birtokait vette zálogba. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csalár. Elsőnek a török hódoltság idején merül fel neve s ez időben Hasszán Bajrám aga hűbérbirtoka. A török kitakarodása után Kéry Ferenc (1598) kezére kerül. Mint későbbi földesurakat találjuk itt a Voxith-, Horváth-, Bernátfi-, Darvas-, Prónay-, Révay-, Verbóy-családokat, majd az összeomlás előtt Vezekényi Lajost. A hozzátartozó Ipolykürtpuszta a XIV. Bővebben