Dacsókeszi

A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Korponai-fennsík (Kőhegy, 442 m) lábánál, a Dacsókeszi-patak mentén, Ipolyságtól 31 km-re, Ipolynyéktől 13 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 18 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 14 km-re nyugatra. Érinti a 75-ös országos főútvonal Érsekújvár-Losonc közti szakasza, mellékút köti össze Ipolynyéken keresztül Ipolynagyfaluval (17 km). Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között (határának legészakabbi részét Szlovákiához csatolták). Területe (20,69 km²) 1921/38-hoz képest (20,89 km²) 20 hektárral csökkent.

Népesség

Dacsókeszi a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 611, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 732, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok 1910-ben a lakosság 21,9 %-át, 1921-ben 26,4 %-át tették ki, 1930-ra pedig már csaknem a lakosság felét. 1938-1991 között népessége egyötödével csökkent, 1991-2011 között csekély növekedés figyelhető meg (583 főről 606-ra), ugyanakkor a gyorsuló asszimiláció eredményeként a magyar nemzetiségűek aránya a felére csökkent (50,6 %-ról 26,7 %-ra) és 2001 óta Dacsókeszi szlovák többségű településsé vált. Bővebben

Történelem

A helység neve 1135-ben fordul elő először, s akkor még Predium Kukezu alakban szerepelt „a Kőhegy szőlőkkel borított lábánál épült" falucska. 1448-ban bukkant fel Keszihoczként, később pedig – mivel a Dacsó család ősi birtoka volt – Dacsókeszinek nevezték. Az itteni uraság kúriájában lakott hajdan az a fiatalon elhunyt Dacsó Lujza, aki Madách Imrének volt ifjúkori szerelme. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben az egyetlen működő oktatási intézmény a szlovák nevelési nyelvű óvoda maradt. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1535-ben épült kora reneszánsz stílusban, az evangélikus templom pedig 1874-ben neoklasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KESZIHOCZ. Keszihovcze. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és lutheránusok, ’s ezek a’ Pribeli Ekklezsiához tartoznak, fekszik Csábhoz 2/4 órányira, mellynek filiája, egy része a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik, határbéli földgye közép termékenységű, különös, és sok jó bora van, erdeje tágad, ’s abban legelője elég, és hasznos.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Készihócz, Hont m. magyar-tót falu, 520 kath., 238 evang. lak. Földjei középszerük; bora, legelője, fája elég. F. u. a Dacsó örökösök. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Dacsó-Keszi, az Árpádok ideje óta ősi fészke a megye egyik leghíresebb családjának, a nem rég kihalt Dacsó családnak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dacsókeszi, azelőtt Keszihócz, magyar kisközség, 146 házzal és 147 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Balassagyarmat, postája Csáb. A Dacsó család ősi birtoka. A mult század elején a Dacsó családon kívül, a Beniczkyek és a Palásthyak is földesurai voltak; jelenleg a fiágban kihalt Dacsó Pál örököseinek és Hell Sándornak van itt nagyobb birtokuk. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Dacsókeszi (régebben: Kesziház). Tartozékai: Bikk- és Nagyszögi-puszta. ösi birtokosai a Dacsók, akik mellett — már a mult század elején — a Beniczkyeknek és a Palásthy-családnak voltak itt birtokaik. A XX. század elején a Bacsó-örökösök és a Hell-család birtokolják a községet. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Nagyszegpuszta. A község területe 3630 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 732.