Dobsina

Dobsina a Sajó bal oldali mellékvizének, a Dobsinai-pataknak (Dobšinský potok) a völgyében, 463 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, az erdőborította Dobsinai-hegység (a Gömör-Szepesi érchegység északi része) középső részén, a Fabiánka (685 m) nyugati, a Hegyesdomb (Končistá, 730 m) északi és a Golyóhegy (Dobšinský kopec, 961 m) déli lábánál. Bővebben

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó város. 1920-ig Gömör-Kishont vármegyéhez tartozó rendezett tanácsú (tkp. „járási jogú”) város volt. A csehszlovák közigazgatásban városi címét elveszítve községként a Rozsnyói járáshoz csatolták, ezután végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott, kivéve az 1939-45 közötti időszakot, amikor a Szlovák Állam része volt, egyben a Garammenti megyéhez tartozó Dobsinai járás székhelye. Bővebben

Népesség

Dobsinának 2011-ben 5702 lakosa volt, melynek 71,6 %-a szlovák és 10,7 %-a roma nemzetiségűnek (15,8 %-a roma anyanyelvűnek) vallotta magát, egyhatoda (16,9 %) pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A magyar nemzetiségűek (0,2 % - 12 fő) és anyanyelvűek (0,3 % - 19 fő) száma minimális. 2013-ban a lakosság több mint egyharmada (36,8 %) a roma etnikumhoz tartozott (ez Jolsva után a második legmagasabb arány Szlovákia városai közül), mintegy egynegyedük (2010-ben 510 fő) élt szegregáltan, a városszéli telepen. Bővebben

Történelem

Dobsina neve magyar személynévi eredetű, a Dobsa névből származtatják, kezdetben a Dobsina-patakra vonatkozott, majd innen szállt tovább a településre, melynek német alapítói is átvették Dobschau alakban. Területét 1243-ban kapta az Ákos nemzetség adományban, annak a hatalmas lakatlan erdős területnek a részeként, mely északon a Gölnic-patakig (évszázadokon át Gömör és Szepes megyék határáig) terjedt. Bővebben

Mai jelentősége

Dobsina hátrányos helyzetben lévő kisváros, ércbányászata mára teljesen megszűnt, határában azonban máig folyik a szerpentinit kitermelése. Szlovák tannyelvű gimnázium, szaktanintézet, alapiskola és óvoda működik itt, gazdaságában a fakitermelés és a fafeldolgozás a legnagyobb jelentőségű. Felsősajó és Dobsina határánál található a Kovostroj fémfeldolgozó üzem. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DOBSINA. németűl Tobschau. Bánya Város Gömör Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, ’s a’ Csetneki Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Csetnektöl északra két mértföldnyire, határos oláh Patakával, Felső Sajóval, Talgártal, és Iglóval, Szepes Várm. Nagy meredek erdős hegyek között épűlt, napkelet felől való hegye fekete hegynek, németűl Schwarczenbergnek neveztetik, mellynek kebele rézzel igen gazdag, és vassal is bővelkedik, felső része pedig épűletre, és tűzre való fával, a’ Város felett észak felé lévő hegy pedig sűrű, és vastag fenyves erdővel gazdag, mellyböl hoszszú tsatornákat készítenek a’ lakosok, és a’ Rosnyaiaknál, ’s másoknál elárúlgatnak. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dopschina, (Dobschau, Topscha, Dobschinium), Gömör v. népes szabadalmas bányaváros, Rosnyóhoz északra 2 mfdnyire, egy magas hegyektől bekerített mély völgyben: 554 kath., 4367 evang. tót és német lakosokkal. Kath.- és evang. anyaszentegyház; evang. deák oskola, melly hajdan virágzó gymnasium volt. Határa hegyes, és igen sovány; a hegyek oldalain, miután az erdők kiirtattak, jó legelővel; de fő élelmét bányáiban keresi, mellyekben sok vas, piskolcz, réz, czinóber, kényeső, asbest, gránát chrysolittal vegyesen, terpentin, wismuth, márvány s m. i. ásatik. A hámorokban sok és jó vas (öntött vas is) készül, valamint a papirosmalom, a méhtenyésztés, s lentermesztés szinte figyelemre méltók. Ut. p. Rosnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajónak ebben a felső völgyében majdnem mindenütt hallható a vasgyárak, zúzók moraja. A lombos és fenyves erdőborította magas hegyek, a kristály tiszta patakok, az apró falvak rendkivűl változatos képet tárnak elénk. Oláh-pataktól éjszak felé, hol az Érczhegység a Király-hegy nyúlványaival egyesűl, fenyveskoszorúzta völgykatlanban épűlt Dobsina rendezett tanácsú város. Dobsina igen régi eredetű bányásztelepítvény. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dobsina rendezett tanácsú város Gömör vármegyének északkeleti részén, a Dobsch patak regényes völgyében, nyugatról keletre terjed. Észak felől a Fekete-hegység és Hosszúhegy, kelet felé a Golyó-felsőhegy, Spitz és Száraztető, dél felé a Kőzúgó, Hegyesdomb és a Csendes erdő, nyugat felé a Bükkös és Tárcsa által körülvett, teljesen védett völgykatlanban, 468 méternyi tengerszín fölötti magasságban fekszik és a bánréve-dobsinai vasútvonal végállomása. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Dobsina, v. Gömör-Kishont vm. (Dobšiná, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1330: Dobsina. Tp-át 1326 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 u. ev-ok lettek. 1746: alapították újra. Mai Xavéri Szt Ferenc tp-át 1791: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl., ném. - Filiái 1917: Berdárka, Felsősajó, Gócs, Oláhpatak, Sajóréde. ** Némethy 1894:342. - Gerecze II:321. - Schem. Ros. 1913:22.

Helységnévtár

Dobsina (Dopschina, Dobscha, Dobschau, Dopschau), [Gölnitz, Hammer vasgyárral, Jerohuta, Longiona, Hutazeit], RK. 1655 Rozsnyó, gk. 13 Telgárt, kg. 6 - , ÁG. 3856 Tiszáninnen, ref. 17 - , izr. 45 Rozsnyó.