Ipolynagyfalu

A község a Balassagyarmati-medencében, a Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partján és a Szécsénykei-patak mentén fekszik, Ipolyságtól 15 km-re keletre, Balassagyarmattól 20 km-re nyugatra. Határa északnyugaton benyúlik a Korponai-erdő előhegyei közé. Áthalad rajta az 527-es (Ipolyságot Nagykürtössel összekötő) országút, melyről itt ágaznak el az Ipolyfödémesen (8 km) át Palástra (16 km), valamint Ipolynyékre (5 km) vezető mellékutak. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (9,22 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 9,21 km²).

Népesség

1910-ben 398, 1921-ben 443, 1938-ban pedig 467, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, de magyar többségét napjainkig megőrizte. 1991-2011 között (változatlan, 419 fős lélekszám mellett) a szlovák nemzetiségűek aránya 13,6 %-ról 23,6 %-ra nőtt, a magyar nemzetiségűeké pedig 86,2 %-ról 69,7 %-ra csökkent. A roma etnikumhoz a lakosság 10,1 %-a tartozik. A lakosság 90 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A kisközség területe a régészeti leletek tanúsága szerint a kőkorszak óta lakott. A falu neve először, Nogfolu alakban, 1252-ben, IV. Béla király oklevelében szerepel. 1442-ben Erzsébet királyné Fedémesi Zobonya Imrének és Deedi Farkas Péternek, Drégely kapitányainak adja. Ezután Litva várához is tartozott, majd a Lipthay, Forgách, Tersztyánszky, Crouy és Somschich családok voltak főbb birtokosai. Bővebben

Mai jelentősége

A kis lakossságú, de központi fekvésű községben magyar nevelési nyelvű óvoda, körzeti orvos, anyakönyvi hivatal és postahivatal is található. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1762-ben barokk stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NAGYFALU. Magyar falu Hont Várm. Ipoly vize partyán, földes Urai Liptai, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Hidvég, és Szécsénkének szomszédságában, ehez 1/2 óránnyira, mellynek filiája, határja jó, legelője elég, mind a’ két féle fája van, szőleje jó, sok savanyú víz forrásai vagynak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagyfalu, magyar falu, Honth vmegyében, az Ipoly jobb partján. 498 kath., 10 evang., 1 ref. lak., csinos úri lakással és kerttel, homokos, de termékeny határral, bortermesztéssel, vizi malommal. F. u. Tersztyánszky; Liptay. Ut. p. Ipoly-Ságh.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagyfalu, ipolymenti magyar kisközség, 63 házzal és 349 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távírója Drégelypalánkon, postája helyben van. A község régiségéről egyedül a temploma tanúskodik, melynek építési ideje a XIV. századra tehető. A XVIII. században a Lipthay családot uralta a falu, mely család a mult században is megtartotta a birtokát. Régi birtokuk volt itt a Tersztyánszkyaknak is, mely jelenleg Tersztyánszky Ákosé. Ezidőszerint még gróf Somsich Ödönnek van itt nagyobb birtoka. Nagyfalu községhez tartoznak a Csillag és Messzelátó-puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolynagyfalu. A XVIII. században a Lipthay-család birtokolja a falut. Azonkívül nagyobb kiterjedésű jószágai vannak itt a Tersztyánszkyaknak és gróf Somsichéknak. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Csillagpuszta, Messzelátópuszta. A község területe 1602 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 467.