Nagymegyer

Nagymegyer az Alsó-Csallóközben fekszik, a történelmi Komárom vármegye nyugati határán, Dunaszerdahelytől 20 km-re délkeletre, Komáromtól 35 km-re északnyugatra. Délkeletről a Csiliz-patak választja el a történelmi Győr megyéhez tartozó Csilizköztől (Csilizradvány, Csilizpatas), nyugatra a Határ-csatorna egykor Komárom és Pozsony megyék határát alkotta (ma Nagymegyert Padány, Bögellő és Alistál községektől választja el). Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó város. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott nagyközségként (1871 előtt mezővárosként). Csehszlovákiához csatolva 1920-1949 között a Komáromi járáshoz tartozott, 1949-1960 között a Nagymegyeri járás székhelye volt, 1960-tól pedig a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Komáromi járás). Bővebben

Népesség

Korábban színmagyar mezőváros volt, első szlovák telepesei csak a trianoni béke után költöztek ide. A deportálások, kitelepítések, illetve a betelepedés nyomán a szlovákok aránya mostanra 14%-ra duzzadt, miközben a magyarok lélekszáma a rendszerváltás óta hatodával csökkent. A korábban a lakosság tizedét alkotó zsidó lakosságot a fasiszták 1944-ben csaknem teljesen elpusztították. Bővebben

Történelem

A város neve a honfoglaló Megyer törzstől ered, amelynek egyes tagjai itt, a központi törzsterülettől távolabb telepedtek le. Az Árpád-korban a komáromi várhoz tartozott. Első ismert magánbirtokosa Parabuch ispán – ebben az oklevélben említik villa Meger néven. A 15. század elején Zsigmond király elcseréli a Kanizsay családdal, de négy évtizeddel később Mátyás király jóvoltából újra komáromi várbirtok. Bővebben

Mai jelentősége

A város gazdaságának húzóágazata az élelmiszeripar, ezen belül a gabonatermesztés, a sertéstenyésztés és a tejipar volt a szocializmus idején, és élelmiszeripara ma is jelentős. Újabban az autóiparhoz kapcsolódó termelés is jelen van. Az 1974-ben megnyitott hévízfürdő mára Szlovákia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontjává tette a várost. Magyar alapiskola, művészeti alapiskola és középiskolák, illetve szlovák alapiskola található itt, továbbá művelődési ház és könyvtár. A városban rendelőintézet működik. A Nagymegyer melletti cseres-tölgyes erdő az egykor kiterjedt cseres-tölgyesek Csallóközben egyedülálló maradványa, védett terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MEGYER. Nagy Megyer. Magyar mező Város Komárom Várm. földes Ura G. Zichy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, 593fekszik Komáromban 3 mértföldnyire, határja jó, szárazságban legelője sovány, az áradások néhol járják.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy Megyer , magyar mezőváros, fekszik Komáromhoz észak- nyugotra 3 3/4 mértföldre, és Izsappal s Csicsóval határos. Határa áll 10,709 4/8 holdból s ezekből belsőtelek 171 5/8 h. szántóföld 4195 6/8 h. kaszáló 2826 3/8 h. legelő 3286 6/8 h. erdő 229 hold. Egész úr béri telke van 45, mellyek után a szántóföldek tesznek 910 2/8 részt, kaszálók között vagyon nádas, mocsáros, lapos 1580 hold. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Gútától délnyugatra fekszik Nagy-Megyer mezőváros 3.241 lakossal, termékeny, de vizenyős területen. Már a XII. században szerepelt; kiváltságait Mátyás királytól kapta. Egykor várkastélya is volt, hol Zápolya János és I. Ferdinánd megbizottjai alkudoztak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymegyer, csallóközi magyar nagyközség, 621 házzal és 3483 róm. katholikus és református vallású lakossal, de a katholikusok száma túlnyomó. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Némelyek a hét vezérek egyikétől, Megyertől származtatják a nevét. IV. Béla 1268-iki oklevelében komáromi várföldként van említve, melyet azután István ifjabb király Parabuch comesnek adományoz. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymegyer, v. Komárom vm. (Čalovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szt Miklós tit-ra sztelték. Lakói 1562 u. ev-ok lettek. 1714: alapították újra. Anyakönyvei 1750-től. Kegyura 1880: Waldstein-Wartenberg János gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Filiája 1917: Izsap. - Lakói 1940: 2533 r.k., 1 g.k., 15 ev., 1353 ref., 522 izr., össz. 4424; 1991: 8043 m. (86,98%), össz. 9247; 2001: 7705 m. (84,55%), össz. 9113. **

Nagy Rátz József - Nagymegyeri Besnyei György - gr. Waldstein-Wartenberg János - Bartók Béla - Cseri István - Farkas Jenő - Ág Tibor - Jakab István - Belucz János - Janiga József - Varga László - Végh Péter